Mostanában olyan hülyeségeket álmodom. Ma például azt álmodtam, hogy egy tigris elszabadult és menekülni kellett. És valaki azt mondta, hogy a közösség úgy döntött, engem adnak oda neki áldozatként, a lenyugtatására. Mért pont engem, káromkodtam álmomban, aztán elmenekültem. Elég félelmetes volt, de szerencsére, mikor már épp ott volt a közelben, egy tetőre kellett felmászni előle, azon próbálkoztam, mert láttam, hogy jön, felébredt a kisfiam és miután visszaaludtam, már nem folytatódott az álom. És még sok hasonlót álmodom, persze nem mindig rosszat, és mindig emlékszem rá utólag.

De van egy visszatérő motívum. Te. Rendszeres szereplője vagy az álmaimnak, és nem értem, miért. De semmi szexuális tartalom, hanem csak beszélgetés, valahol feltűnsz valakikkel aztán újra el. Valójában sem volt köztünk semmi, legalábbis fizikailag nem. De valami közös szál mégis van, és nem csak a hasonló tetoválás. Valami olyan kapcsolat, mikor két ember átlát egymáson, akkor is, ha nem azt mondja valamelyik, amit gondol, csak belenéz a másik a szemébe, és úgy is tudja az igazat, látja a gondolatait. Befejezi a másik mondatát, és szó nélkül egyszerre kezd el nevetni vele, ha valami vicces szituáció adódik. Bár lehet, hogy csak én gondoltam így akkor... És bár ennek már sok éve, már rég továbbléptem, más országban élek, férjem, és gyerekem van, még mindig előkerülsz az álmaimban. Olyan vagy, mint egy félbehagyott könyv, amit szeretne az ember újra és újra elolvasni, mert tetszik, de aminek az utolsó példányát a felénél ellopják. És nem is jelenik meg többé soha, mert ahogy változik az idő, elavul, és már nem lenne sikeres. Aztán persze találunk másik nagyon jó könyvet, és az lesz a kedvencünk - az embernek több kedvenc könyve is lehet az életben, sőt, az életkorral változik az ízlés is -, és azt elolvashatjuk újra és újra. Az ellopott könyv már csak egy emlék marad. De azért néha eszünkbe jut, hogy "milyen jó könyv volt, milyen izgalmas, kár, hogy csak félig tudtam elolvasni."

Aztán elfelejtjük megint, nem bánkódunk már rajta. Inkább boldogan olvassuk az új könyvünket. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.