Tegnap úgy éreztem, nem vagyok erős, feladom. Mármint nincs kedvem semmihez, tovább erőlködni. Nincs kedvem dolgozni menni, nincs lelkierőm levizsgázni az ECDL tanfolyamon. Amit nem is kell, mondja a vonzás törvénye, ugye. Ha most nyár lenne, lemennék a partra, és csak feküdnék órákig, hallgatnám a tengert, és nézném a csillagokat. Az szokott segíteni ilyen hangulatban. Néhány óra semmittevés és bamba bámulás után megunom azt is, és felkelek. És visszamegyek a dolgomra. Mert itt minden bonyolultabb, mint otthon. Szükségem van egy 2007-es Office-ra, de nem akarom megvenni, mert itt drágább. Letöltöttem egyet, és kaptam hozzá otthonról kódot, de amit letöltöttem, próbaverzió, nem jó. Most keresgélhetek másikat. Otthon vannak okos ismerőseim, akik 2 perc alatt segítenek, de itt nem ismerek olyat (egyelőre), aki ilyenben tudna segíteni. Úgy gyakorlok, hogy más laptopján, mert az enyémen 2003-mas van. Illetve volt, mert most a próbaverzió van helyette, de szereznem kell másikat. Lehet, hogy az marad, hogy megveszem, ha nem találok más megoldást. De közben járok dolgozni is, elfáradok, új munkát keresek, hogy lépegessek előre. Ez az egész menetelés az életben, függetlenül attól, hogy eddig is megoldottam mindent, és eztán is meg fogok, eléggé fárasztó. Nyilván bennem is van hiba, vagy ez nem hiba, hogy mindig többet és többet várok el magamtól, ha valamit elérek, akkor öt percig elégedett vagyok, aztán valami mást kell csinálni. Ez a hangulatváltozás nem itt alakult ki, Málta jó, mindig is ilyen voltam. Sokat csiszoltam már magamon önismerettel, de néha még most is besokallok, és szeretnék csak semmit sem csinálni egy darabig. De tegnap előtt, mikor borús hangulatban ezen agyaltam, hazaért a barátom a munkából, és hozott nekem meglepetést. Láttam egy szép ezüstgyűrűt korábban, fekete kaucsuk, mint a karkötők, és van rajta egy kövecskés ezüst szív. Ő meg tudta, hogy tetszik, és megvette, és este csak váratlanul odaadta. Akkor meg azt gondoltam, hogy kit érdekelnek a nehézségek, ő itt van velem és mindenben segít, és mindig örömet akar nekem szerezni. De tényleg, a sok munka mellett segít főzni, takarítani, meglep csokival ezzel-azzal... mindig csak azt mondja, hogy boldognak akar látni. És ez jó.

A tengerparti fetrengéshez ez a zeném. Ő biztos együtt fetrengene velem csendben, amíg le nem nyugszom, és csak elfelejtenénk a világot.:)

If I lay here
If I just lay here
Would you lie with me and just forget the world?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.