Azért mégsem olyan unalmasak a hétköznapok… Nem kell mindig valami nagy dolognak történnie. Csak tesszük a dolgunkat. Ma rájöttem takarítás közben, hogy mindegy, hogy mit csinál az ember, csak jól csinálja. Persze, már százszor olvastam ezt, és hallottam, és igyekeztem is…

Mióta nem vagyok kiakadva, tök unalmas lett a blog, nem? Semmi nyavalygás, semmi nagy lelki téma, pedig az az érdekes mások számára. Nem baj, nekem azért jobb így. Élem a dolgos hétköznapokat, és tervezgetem a további napjaimat, közeli és távoli jövőre nézve. Tegnap annyit…

Petőfi Sándor: SORS, NYISS NEKEM TÉRT...   Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e Nemes láng, amely ugy hevit. Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden sziv-ütésem egy imádság…