Mióta nem vagyok kiakadva, tök unalmas lett a blog, nem? Semmi nyavalygás, semmi nagy lelki téma, pedig az az érdekes mások számára. Nem baj, nekem azért jobb így. Élem a dolgos hétköznapokat, és tervezgetem a további napjaimat, közeli és távoli jövőre nézve. Tegnap annyit gondolkodtam, hogy nap végére teljesen elfáradtam, és kidőltem, elaludtam délután.

Tegnap hallgattam ezt a számot, és elöntöttek az emlékek, hogy mennyire régen éreztem már ezt az érzést, amikor valaki a közelemben volt.

Amikor valaki belép a szobába, vagy meglátja az ember, hogy közeledik, és elönt a remegés. Valahogy mostanában ezt az érzést nem sikerült belőlem kihoznia senkinek. Pedig próbálkoztam.  Sikertelenül. Akinek meg sikerült elérnie, az... hát... nehéz dolgok ezek, és mégis szépek. :)

De most nem próbálkozom. Annyira le vagyok kötve saját magammal, hogy nem is engedek a közelembe senkit, nehogy felborítsa az egyensúlyt, és eltántorítson… most hogy végre haladok. Meg sem állok Afrikáig.:) Addig nem is akarok férjhez menni, míg nem jártam ott. Slussz. És úgy érzem, már nem sok idő kell hozzá. Végre, mert ennek a magját már évek óta melengetem a szívemben. De gyönyörű mondat, igaz?:)

Gy. k. itt a szövege:)

In a time where the sun descends alone
I ran a long long way from home
To find a heart that’s made of stone

I will try, I just need a little time
To get your face right out of my mind
To see the world through different eyes

Every time I see you oh I try to hide away
But when we meet it seems I can’t let go
Every time you leave the room I feel I’m fading like a flower

Tell me why
When I scream there’s no reply
When I reach out there’s nothing to find
When I sleep I break down and cry
Cry, yeah

Every time I see you oh I try to hide away
But when we meet it seems I can’t let go
Every time you leave the room I feel I’m fading like a flower

Fading like a rose
Fading like a rose
Beaten by the storm
Talking to myself
Getting washed by the rain
It’s such a cold cold town
Oh, it’s a such cold town

Every time I see you oh I try to hide away
But when we meet it seems I can’t let go
Every time you leave the room I feel I’m fading like a flower

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.