Az elmúlt egy évben megváltozott a munkám, a lakóhelyem, a családi állapotom... 31 év után elhagytam a hazámat, 10 év után léptem ki a munkahelyemről, férjhez mentem, gyereket várok, és mindezt 12 hónapon belül, hihetetlen. Sooo much stress... de jó, örülök mindennek. Úgy szép az élet, ha zajlik!

Jó régen írtam már. De mindig akarok. Vagyis néha. Szóval azért vannak még gondolataim, csak lusta vagyok leírni őket. Pedig amúgy elég sok időm van, mivel már nem dolgozom. De valahogy nehezemre esik leírni a gondolataimat, talán azért is, mert iszonyatosan meleg van. 40 fok és 90%-os páratartalom, totál letompító időjárás.

Meg aztán sok volt a teendő, költözés, pakolás... le vagyok kötve a babavárással gondolatban. A múltkor álmomban ki akart velem kezdeni valaki (a részletekre már nem emlékszem, elég zavaros összevisszaság van az álmaimban), és mondtam, hogy de hát én terhes vagyok. Úgy tűnik, az állapotosság egy olyan állapot, ami olyan mélyen belekerül az ember tudatába, hogy még álmunkban is ott van. Álmomban is terhesen jövök-megyek. Vagy ez csak számomra furcsa? Azért érdekes, mert a házasságról ugyanez nem mondható el. Igaz, csak június 30-án házasodtunk össze, de - amennyi emléktöredék megmarad reggelre az álmaimból - eddig nem volt olyan, hogy a házasság feltűnt volna álmomban, mondjuk emlékeznék a gyűrűre, vagy csak beszéltem volna róla álmomban, vagy valami. Nyilván idővel ez is megváltozik majd, amikor megszokom, hogy már házas vagyok. Most még elég szokatlan a gondolat, és kimondani, hogy 'a férjem' . De persze jó. :)

Eléggé eltávolodtam az otthoni ismerősöktől, barátoktól. Legalábbis úgy érzem. Családot kivéve természetesen. Velük napi kapcsolatban vagyok, de nagyon hiányoznak a személyes találkozások.

Visszatérve a többiekre, ez persze természetes dolog, ha az ember kiesik a napi körforgásból. Szinte senkivel sem beszélek, vagy csak nagyon ritkán egy-egy Facebook üzenet, vagy e-mail váltás. Nyilván ez az én hibám is, bár nem nevezném egyáltalán hibának. Mindenki éli a maga életét, és én most nagyon távol vagyok. Hiányzik az otthoni baráti kör. Mert az itt megismert emberek sosem lesznek olyanok, mint az otthoni, sok-sok évvel ezelőtti, gyerekkori barátok. És azon gondolkodtam, hogy nagy valószínűséggel (persze soha ne mondd hogy soha), én már sosem fogok végleg Magyarországon élni. Máshol szeretnénk letelepedni. És máshol már sosem fogok tudni kialakítani olyan barátságokat, mint amik otthon vannak. Ez egy nagy veszteség. Persze találkozunk, ha hazamegyek, és hozzám is bármikor jöhetnek, de az mégsem olyan.

A másik nagy veszteség a magyar kultúra. A programok, Budapest és Magyarország sokszínűsége, koncertek, zenei fesztiválok, kiállítások, étel-ital fesztiválok, vidéki búcsú, mozi, állatkert, termálfürdő, és szerintem a végtelenségig lehetne sorolni, annyi minden van. Elfogultság nélkül Magyarországnál szerintem kevés jobb hely van ilyen tekintetben. Szeretném, ha a gyerekem is megismerné majd ezeket, de olyan mélységig nem tudja majd megismerni, mint aki ott nő fel. De amikor hazamegyünk, majd megyünk mindenfelé, ami belefér az időbe.

Ami nem hiányzik, az a rossz közbiztonság (sok a köcsög.:)). Itt egyáltalán nem kell félni az utcán, nem késelnek meg senkit a vonaton (igaz, nincs is vonat), és sehol sem, nem rabolnak ki az utcán, nem törnek be a lakásba. Itt nem kell félni.

Na de ennyit mára, jó és hiányzó dolgokról. Megyek aludni... baba beindult, ilyenkor este mindig olyan sokat mozog.:-) Szoktam neki zenéket játszani, de nem igazán tudom, hogy melyik tetszik neki, és melyik nem, mert nem tapasztaltam különösebben egyértelmű jelet erre. Állítólag Mozartot szeretik a gyerekek. De vannak más relax zenéim is, meg gyerekaltató, meg Manu Chao, meg René Aubrey és Jann Tiersen. Mindennel próbálkozom. Biztos, hogy később ő is zeneszerető lesz. Sőt, jó lenne, ha valamilyen hangszeren is megtanulna játszani... De ez még a jövő zenéje!

Ez René Aubrey. Kell ennél szebb egy magzatnak? :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.