„Élj úgy, mintha négy lábbal állnál a földön, mert akkor nem veszíted el önmagadat. Ugyanakkor ne az eszeddel lásd a világot magad körül, próbáld meg a szíveddel látni, és ha így teszel, megismered Istent.”

„A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!”

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

A filmekben, mikor valaki egy súlyos balesettel kórházba kerül, és kérdezik a rokonok az orvost, mit lehet tenni? A válasz: Mindent megtettünk. Nem maradt más, imádkozzanak.

Itt az emberek nagy része hisz Istenben. Televannak a templomok mise idején, és mindenhol szentképek és szobrok vannak kitéve. Szó szerint mindenhol, a közértben, az éttermekben, a kocsmában, a lottózóban, a házak ajtajánál.

És én is hiszek.

Miért ne tenném? Hiszen történt már egy csoda otthon. Ha az ember új dologba kezd – legalábbis én – akkor elkezdek imádkozni, hogy legyen erőm hozzá, és sikerüljön. Akiket megismertem, és sikeres és egyben JÓ emberek, szintén hisznek Istenben (pl. a drámások közül sokan, és akik vezették, azok is). Istenben hinni jó. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.