Sokan mondják, hogy Paulo Coelho könyvei közhelyesek, és semmi újat nem mondanak. Én szeretem, olvastam az összeset, és nem értek egyet ezzel. Persze, sok olyan dolog van benne, amit más önismereti könyvekben is megtalálunk, másképp megfogalmazva, ez igaz. Az üzenet, hogy találd meg a saját utadat, nem új, de a stílus kellemes és olvasható.

Hogy megvédjem egy kicsit, a könyvein kívül azért szeretem, mert például közvetlenül tartja a kapcsolatot az olvasóival a Facebookon, és a blogján is. Azaz nem más ül ott helyette, hanem ő ül a monitor előtt és postol.

Részlet az életéről, a Wikipédiából:

„Paulo Coelho Brazíliában, Rio de Janeiróban született. Jezsuita iskolában tanult, s már fiatal korában írói pályára készült. Mikor ezt édesanyja tudtára adta, ő azt mondta neki: „Drágám, apád mérnök. Egy felelősségteljes ember, tiszta rálátással a világra. Tudod te tulajdonképpen mit jelent írónak lenni?” Kutatásai után Coelho az alábbi következtetésre jutott: az írók „mindig szemüvegesek és soha nem fésülködnek” és „küldetésük van és saját generációjuk soha nem értheti meg őket”. Coelho magába fordulása és ellenállása, hogy saját útját járhassa, arra késztette szüleit, hogy elmegyógyintézetbe vigyék fiukat, akit háromszori szökési kísérlet után 20 éves korában engedtek ki. ^[1] Coelho később azt nyilatkozta: „Nem azért tették, mert bántani akartak, de nem tudták mit tegyenek... Nem akartak tönkretenni, azért tették, hogy megmentsenek.” ^[2] Fiatalkori lázadásából kifolyólag hippi lett. Eleinte dalszövegeket írt, majd újságíróként dolgozott. 25 éves korától kezdve tanulmányozta a mágiát és az okkultizmust (természetfölötti jelenségek tana). Gyalog megtette a 830 kilométeres zarándokutat Santiago de Compostelába. Ennek emlékére írta meg az Egy mágus naplója című regényét, amely nagy sikert aratott Brazíliában. 1999 márciusában a világ legtöbbet olvasott írójának minősítették a francia Lyre magazin alapján.

Az 1979-es iszlám forradalom óta ő az első nem-muszlim vallású ember, akit meghívtak Iránba egy vallási eszmecserére. 2002-től a brazil írói akadémia tagja. Művei mintegy 140 országban, 56 nyelven, több mint 45 millió példányban fogytak el.

Regényeiben jelen van a vallás, a misztika, a szerelem, a nehéz döntések, a kétségbeesett érzelmek és a tragikus emberi sorsok ábrázolása.

„Könyvei döntő hatással voltak emberek millióinak életére” (New York Times)”

És egy kép a Facebookra feltöltött képeiből, a hozzá írott megjegyzéssel együtt:

"Today we had general elections in Brasil (President, Congress, Governors, etc). Brasil is a democratic country for the past 25 years. But I shall never forget that once we were in a dictatorship, I've been arrested 3 times and tortured in one of them. So I am sharing my photo as a prisoner of conscience in 1974, and I tell you: in my country, dictatorship never again.

32 years later.../32 anos depois

Lehet savazni, hogy közhelyes, de amiket írt, azzal ártani nem ártott senkinek, sőt, sokaknak segített vele. Biztos, hogy nagyon meg is gazdagodott belőle, ezt nem kétlem, de én azt gondolom, ő egy olyan ember, aki meg is érdemli.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.