Meg kell, hogy mondjam, nem így terveztem. Amikor elképzeltem, hogy majd egyszer kisbabám lesz. Hogy majd ennyi nehézséggel kell megküzdeni.

10 évig ültem irodában, számítógép előtt, „kényelmes” munkával. De akkor nem úgy alakult az életem. Persze épp most, hogy megléptem, és pár hónapja felszolgálóként (is) dolgozom, megtörtént. Most nehezebb munkát végzek. Nem valami kellemes azzal a tudattal, hogy egy baba van a szíved alatt, kávét felszolgálni, és leszedni az üres tányérokat az emberek asztaláról (amúgy sem annyira kellemes). Szerencsére már nem sokáig, abbahagyom, mikor már itt lesz az ideje, mikor már látszódni fog. De addig is, nem könnyű. Mindegy, kihúzom még ezt a kis időt, nem nyafogok, csak teszem a dolgomat. 

Meg aztán itt, külföldön. Egyedül leszek. Csak pár hétig lesz segítségem. És a párom egész nap dolgozik. Szóval teljesen egyedül leszek. Vagyis ketten a babával. Ez nagyon ijesztő, első babánál, amikor az ember még nem tud semmit.

De hát ilyen a sors. Bedobott a mélyvízbe. Szerencse, hogy tudok úszni.

Van egy kollegám, aki állandóan panaszkodik (fiatal srác), mindenért reklamál, folyton fáradt. Erre azt mondja rá a másik nekem: XY állandóan panaszkodik. Többet rinyál, mint egy terhes nő. (még nem mondtam el nekik). Mosolyogtam, mondom, hát igen. Ő már csak tudja. Én nem panaszkodom soha, meg sem nyikkanok, ugyanúgy csinálom a dolgomat, mint előtte. Bírom az ilyen bölcs hasonlatokat... a nők igen is erősebbek.

És persze azért van jó oldala is. Például, hogy a kórház itt nagyon jó, és szép. Itt a tengerpart, ahol majd sétálgathatok a babakocsival, ha épp ki akarok menni levegőzni. Biztonság van. Mindenki nagyon segítőkész, otthonról is, és az itteni ismerősök között is. És úgy egyáltalán, örülök nagyon. Vitamin, sok zöldség, gyümölcs, sok ivás… már nem dohányzom természetesen. Készülődöm az anyaságra. :)

Minden jó, ha jó a vége. A barátom mindig azt mondja, mikor aggódom, hogy mi lesz, hogy lesz a jövőben: „Thanks God for everything. Don’t worry. Slowly, slowly everything will be all right. God will make the way.Just try to be happy.”. Igaza van. De mi magyarok olyan aggódósak vagyunk. Pedig tényleg, minden rendben lesz, mindent megoldunk. Együtt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.