Én mindig olyan esküvőt akartam, ami igazi magyar, mulatós lagzi. Vidéken, vonul a násznép, a zenekar meg játssza, hogy „lakodalom van a mi utcánkban…”. De nem lett. A dolgok jelenlegi állása szerint, mivel a barátom indiai, nem is lesz. Ha egyszer összeházasodunk. Lehet Indiában. Végül is az sokkal különlegesebb. Bárhogy lesz, úgy lesz… jó.

Már sokkal korábban el kellett volna jönnöm Magyarországról. Mert egyrészt hátrányokkal indultam az életben, semmi családi támogatás, és külföldön gyorsabban lehet gyarapodni, mint amennyit otthon félre lehet tenni. Másrészt itt például ingyen van az egyetem EU állampolgároknak. Kapásból megspórolhattam volna kb. 1.000.000 Ft-ot, amit tandíjra fizettem ki otthon. És nem túl sokan élnek vele, mert itt kisebb arányban járnak egyetemre az emberek, mint otthon, ahol már a portás bácsi is diplomás. Már réges-régen perfekt angol lennék. És angol helyett egy másik nyelvet tanultam volna itt. Stb.

De jobb későn, mint soha! Legalább megtettem. Finally. Viszont másoknak azt javaslom, gondolkodjanak előbb, mint én. Úgy elszállnak az évek, hogy észre sem vesszük, tudatosság nélkül.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.