És olyan is van, hogy minden jó. Ritkán, de van. Kicsit furcsa is kimondani!

Nincs megoldhatatlan pr...nincs, és kész:) It don't matter...

De miért furcsa? Mert tulajdonképpen szeretünk panaszkodni, ez olyan magyar szokás. Ha megkérdezünk tíz embert, hogy hogyan van, és milyen volt a napja, vajon hány fogja azt válaszolni: jól vagyok, minden rendben, köszönöm, jól telt a nap? Ehelyett ilyeneket szeretünk mondani: ne is kérdezd...; á, csak a szokásos szar hétfő...; semmi jó...; elegem van mindenkiből...; megint kezdődik a rohanás...; végtelenségig lehetne folytatni.

Generációról generációra visszük, olvastam egy könyvben, hogy a munka egy kényszer. Amikor egy gyerek kicsi, még szívesen megy reggel óvodába, de a szüleitől ezt hallja: jajj, megint hétfő, dolgozni KELL menni... de unom már... ki sem látszom a munkából… stb. A kell, egy parancsoló szó, ami magában hordozza, hogy nem szeretem csinálni, de muszáj. Egy idő után akaratlanul beleivódik ez a gondolkodás, és már az iskolában ugyanezt érzi. Pedig, utólag belegondolva, milyen jó volt, amikor még csak iskolába kellett járni...:)

Ha épp nincs semmi baj, akkor keresünk magunknak valamit, amin kattoghatnak a fogaskerekeink. Unalmunkban. Mert az üresség a legrosszabb, amikor nincs mivel foglalkozni. Csakhogy gyakran a rossz dolgokat vesszük elő, és azon rágódunk, mint ahogy a hörcsög fut a kerékben, ahelyett, hogy jó dolgok felé fordulnánk, amiket szeretünk, és azzal töltenénk ki az üres időt.

Ha én lennék Bajnai Gordon helyében (:-)) a válságkezelés első lépéseként azonnali hatállyal lecserélném a Himnuszt.:) Hogy soha többet ne kelljen hallgatni semmilyen ünnepen, és sporteseményen ezt a siratót, mert ez is hatással van az emberekre (mint minden zene)! Helyette valami jó dinamikus, élettel teli himnuszt tennék be!

Nehéz szembefordulni a dolgokkal, és átfordítani a gondolkodásunkat pozitív irányba. De nem lehetetlen. És szándékosan írtam dolgokat, és nem problémát. Mert az olyan negatív szó, és így is eleget látom munka közben, probléma, gond, reklamáció, panasz. És mennyire fontos a jókedv, a jó közösség, és a lelki egészség egy olyan munkában, ahol egész nap mások panaszait kell megoldani. A lelki egészségről mindenkinek magának kell gondoskodnia. Illetve kellene, foglalkozni vele, és törekedni rá. A többiről pedig közösen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.