„Ugye, vannak neked is medvéid?

                   Úgy értem, játszol néha?

    Avagy az van csak, ami elmélyít,

              S ami kárpótlásul elszédít?

        Csak komoly vagy? csak léha?

 Úgy értem, ha nagyon fontos vagy,

              Akad-e valaki, aki rád szól:

       „Te főkolompos, lompos Nagy,

Mondd, ugye csak rosszul játszol?”

                                      Tandori Dezső

Az a baj, hogy kihal a hit az emberekből, lassan már a kicsik sem hisznek semmiben, pedig az nagyon fontos, mesélni a gyerekeknek (fejből, vagy olvasva, nem a tévére bízni…), hogy higgyenek a csodákban, és abban, hogy a jó elnyeri jutalmát, a hős legyőzi a sárkányt, a gonosz megbűnhődik... De senkinek nincs ideje semmire, mindenki rohan, pénzt keres, fáradt, türelmetlen, és anyagi dolgokkal kárpótolja a figyelmet és a szeretetet.

A hétvégén a Balcsin voltunk a barátaimmal… elhúztunk a város zajából, kikapcsoltunk, és ahogy feküdtünk a szabadban, és hallgattuk a csillagokat, meg néztük a kuruttyoló békákat és énekelő madarakat, akkor olyan érzésem volt, szép ez a világ:)

Szeretek énekelni is, a cserkésztáborban gyerekkoromban sokat énekeltünk este a tábortűznél...szoktam is énekelgetni, népdalokat is, de csak ha senki nem hallja, nem büntetek vele senkit (na jó, néha de:)). Majd a gyerekemnek mesélek meg énekelek, ha lesz, ha nem, akkor megmenekül ettől a világ:)

Tandori Dezső:

A mackóról, aki nem hasbeszélő mackó volt

A hasbeszélő mackóknak

Született egy furcsa csemetéje.

Ez a bocs még azt se mondta: Bocs!

A nagyok lábára lépve.

De ez még hagyján, más volt itt,

Amitől a család megrebbent:

Hogy bárhogy nyomkodják a hasát,

Ez a mackó meg sem nyekkent.

Több medvedoktor megnézte,

És mind azt mondta: Félő…

S a szülők jól érthették: Ez a bocs

Nemigen lesz hasbeszélő.

Így is lett. S múlt a medve-idő,

A bocsból nagy mackó vált.

De egyszer sem nyikkant a hasa,

Akárki, akármit próbált.

Aztán…született egy gazdája.

Az nem erőltette a dolgot.

A medve szemébe nézett,

Látott két üveggombot,

De alattuk – el sem hinnétek!

Apró képmagnó forgott.

És akkor a mackó megszólalt:

Ha tudnád… erre vártam!

Az első vagy, aki nem nyekegteti

A hasam meg a hátam.

És egyet kérnék még tőled:

Hagyd, hogy soha-soha ne beszéljek,

Használj hűséges néződnek,

Nekem az a dolgom, hogy nézzek,

Mert látod, örökre megőrződnek

A szememben a képek.

Ez szép.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.