"Esett és zuhogott, és megint esett, és megint zuhogott. Malacka megesküdött, hogy soha életében - pedig megvolt már három- vagy négyéves is - nem látott ennyi esőt egyszerre és egyfolytában. Nap mint nap, reggel, délben, este esett az eső. Mit tehet egyebet egy eső, nem igaz? Esik.

Keserves képpel nézett ki az ablakon. "Legalább Mackó vagy Róbert Gida házában ért volna utol az eső, volna társaságom, nem kuksolnék egyedül itthon, keseregve, hogy mikor lesz ennek vége!" Elképzelte, milyen elmésen társalognának Mackóval: "Láttál már ennyi esőt egy rakáson, Mackó?" - És Mackó azt mondaná: "Rémes, mi, Malacka?" - És ő azt mondaná: "Mi lehet Róbert Gidával?" - És mire Mackó: "Szegény öreg Nyuszit is biztos kiöntötte már a víz." Ilyeneket mondogatnának - és mindjárt könnyebben viseli el az ember, ha az árvíz kiönti, ha közben a szívét is kiöntheti valakinek.

Igazán elviselhetetlen volt. A keréknyomok zuhogó patakokká dagadtak, a patakok, amiket könnyedén gázolt át, folyókká, és a folyók, amiknek kövein olyan jól elszórakoztak, kiléptek ágyukból, s tengerré folytak szét, s Malacka már attól kezdett tartani, hogy neki is ki kell lépni ágyából.

- Ennek a fele se tréfa - mondogatta félhangosan -, hogy egy ilyen KEDVES KIS ÁLLATOT, mint én, egészen körülfogjon az özönvíz. Róbert Gida és Mackó legalább megmássza a fát, ha baj van, és Kanga átugrik a patakon, és Nyuszi elássa magát, és Bagoly elrepül, és Füles... Füles addig ordít, míg segítségére jönnek, és megmentik; csak én senyvedek itt, és nem segíthetek magamon.

Közben irgalmatlanul zuhogott az eső, és a víz napról napra magasabb lett néhány hüvelykkel. Már csaknem elérte az ablakot. És még mindig nem történt semmi.

"Itt van például Mackó - dohogott magában. - Mackónak alig van valami esze, mégse esik baja sohasem. Ostobaságokat csinál, s a végén minden jóra fordul. Vagy vegyük Bagolyt. Bagoly se az a valaki, akit direkt lángésznek lehetne mondani, de ő sokat tud, nagyon művelt. Ő tudná, mit kell tenni olyankor, mikor a víz elnyeli az embert. Vagy Nyuszi. Olvasottsága neki is csekély, de mindig feltalálja magát, olyan eredeti ötletei vannak. Hát Kanga? Nem túl okos, igazán nem lehet mondani, viszont annyira féltené Zsebibabát, hogy ijedtében biztosan eszébe jutna valami okos dolog, még csak gondolkodnia se kellene. Na és végre Füles. Füles olyan szerencsétlen és nyomorult minden tekintetben, hogy az ő sorsán keveset változtatna ez a kínos helyzet. Most már csak azt szeretném tudni, Róbert Gida vajon mit tenne az én helyemben."

Elment az ablaktól, és száraz helyet keresve odvában, talált még egy ceruzát s egy darab papírt, ami nem ázott el, és egy üres palackot dugóval. A papír egyik oldalára ezt írta:

SEGÍTSÉG!

MALACKA (ÉN)

és a másik oldalára:

ÉN VAGYOK MALACKA, SEGÍTSÉG!

A papírt begyömöszölte a palackba, jól bedugaszolta, aztán amennyire csak tudott, kihajolt az ablakon, és - plötty! - jó messze elhajította a palackot. A palack pillanatra elmerült, de mindjárt felbukkant megint, és Malacka figyelte, hogy távolodik szép lassan, míg bele nem fájdult a szeme, s már nem tudta, az úszó palackot látja-e még, vagy valami letört faágat követ a tekintetével - aztán biztosan tudta már, hogy a palack eltűnt, s hogy most mindent megtett, amit megtehetett a menekülés érdekében.

"Mostantól kezdve - gondolta - másvalaki törheti már a fejét, hogy mi a teendő. Hinnem kell benne, hogy hamarosan történni fog valami, mert különben úszni volnék kénytelen, márpedig úszni nem tudok, tehát történnie kell valaminek. - Mélyen sóhajtott és hozzátette: - Bár itt volna Mackó - sokkal otthonosabban érezném magam."

Rossz idő van... De nem is baj, eső is kell a földnek. Takarítottam, mostam, és ki is vasaltam a ruháimat, szeretek vasalni, ha van rá idő. Illetve nem vasalni szeretek, hanem a vasalt ruhát és ágyneműt szeretem, magukat meg nem vasalják ki. Ha már magányosan unatkozik az ember, legalább hasznosan töltse az idejét, nem-e?:) Vannak takarítós zenéim, egyszerűek és vidámak, azokra szoktam takarítani, például ez: https://www.youtube.com/watch?v=hli67iZZCdU&feature=related  Pa-dö-dö számokra nagyon jó takarítani, mindenkinek ajánlom, egészen vidáman lehet törölgetni a port, van két mixem is tőlük.

 Kiolvastam egy könyvet, amit nemrég kaptam kölcsön, de nem tetszett, vontatottnak találtam, így a felétől kezdve már kínszenvedés volt. De ha már elkezdtem, be is fejeztem, most rászántam magamat.

Belenéztem mások blogjába is, milyenek vannak…

Néha már az unalom is unalmas, de ez önként vállalt itthon ülés, mert mehetnék ide-oda, de valahogy nincs most kedvem senkihez. Se barátokhoz, se munkatársakhoz, senkinek a történeteihez és lelki válságaihoz, és hullámzó hangulatához. Egész hétvégén fel sem hívtam senkit.  Bunkó vagyok? Lehet, mert persze nekem is szokott lenni nyűgöm, de most akkor sem bírom mások hülyeségeit.

Tegnap, például, levittem a kutyát, és egy nő kiskutyája nekirontott és oldalba harapta az enyémet. Elhúzta, mert pórázon volt, én meg nem szóltam egy szót sem, megnéztem a kutya oldalát, lett-e rajta harapás. Erre ő: „nem kell nézegetni a kutyát, nem lett baja!” – ahelyett, hogy elnézést kért volna – „bezzeg az enyém, egy nagy kutya nekiment, nem is merek arra menni, pedig arra lakom, stb., stb.” Mondom neki: jól van, semmi baj, nem szóltam egy rossz szót se. Erre ő: „nem harapta meg, nem kell izgulni, csak az enyém… bla bla” - újrakezdte fújni az egészet… Én meg már mentem tovább, mondom, jól van, nem érdekel, csak hallgasson már el az Isten szerelmére:)

Jövő héten elutazom egy pár napra, azt hiszem a legjobbkor, pont jót fog tenni egy kis feltöltődés!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.