Ez egy hatnapos hét lesz, és én már most unom... Érzem, hogy feszült vagyok, és félek, hogy ha ingerült vagyok úgy beszélek az emberekkel, ahogy nem kellene... valamiféle nyers, újpesti, lakótelepi modorban, amit igyekszem elfojtani, de néha előtör, mint a gyerekkori emlékek az álmainkban:)

Feszült vagyok, mert néha azt érzem, hogy nem azt csinálom, amit szeretnék; nem azzal vagyok, akit szeretnék, olyan dolgokat hallgatok meg, amiket nem szeretnék, például pletykákat, amik egy szikrát sem érdekelnek; ilyenkor azt kívánom, a Föld egy másik felén legyek, mondjuk az Északi-sarkon egy jégkunyhóban, ahol csak 1-2 ember van, meg a jegesmedvék és esetleg rénszarvasok:)

Majd kiúszom holnap a feszültséget, aztán elmegyek szaunázni, hogy kiizzadjam a mérgelődést.

Hétvégén voltunk Kétbodonyban szilvafesztiválon (szilvaszombat), inkább a  szilvásgombócról szólt, mint a szilvapálinkáról! Szilvásgombócfőző verseny volt. Sok faluból voltak népviseletben idősek és fiatalok, táncoltak, énekeltek, és, söröztek! 

Az élet habos oldala:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.