Érzelmeket kifejezni, kiállni mások elé beszélni, kimondani, amit gondolunk, szomorkodni, vagy túlságosan vidámnak lenni, az ciki. Gyengeség. Folyton figyelem az embereket, hogy milyen súlyos hiányosságokkal rendelkeznek a kommunikációban. Van, aki folyton ingerülten és flegmán válaszolgat, és olyan hangnemet enged meg magának, ami sérti a beszélgetőpartnereket. Vannak, akik hebegnek, habognak, lényeg helyett körbemagyaráznak, vagy éppen kioktatnak, gúnyolódnak, elterelik a témát...  sokszor szánalmas módon.

Thomas Gordon, a humanisztikus pszichológia képviselője a kommunikáció hatékonyságának növelésével foglalkozott. A program, tanári, és szülői hatékonysági tréning, amit kidolgozott, az együttműködés és emberi kapcsolatok javítására (sajnos nem voltam, csak olvastam és tanultam róla) szolgál. Eszerint a kommunikációban és konfliktusban nem győzelemre kell törekedni, hanem a másik felé kell fordulni. Ezt gyakorolni kell, és elég nehéz, próbáltam:)

Összeszedegettem róla egy pár dolgot, mert szerintem érdekes, és nagyon hatásos is.

„A Gordon-módszer az egyik legismertebb kommunikációs technika, amely többek között a szülő-gyermek kapcsolatban felmerülő problémahelyzetek felismerésére és a konfliktusok eredményes kezelésére szolgál. Gordon megtanít arra, hogyan beszéljünk gyermekeinkkel az elfogadás nyelvén, hogyan forduljunk felé értő figyelemmel, s hogyan használjunk „én-üzeneteket”a kommunikáció elősegítésére.”

Gordon szerint a hatékony kommunikációnak 12 gátja van:

Öt jellegzetes elutasítást kifejező válasz:

1.       Parancsolás, utasítás, irányítás

2.       Figyelmeztetés, fenyegetés

3.       Prédikálás, megleckéztetés

4.       Tanítás, kioktatás, logikus érvelés

5.      Tanácsok, javaslatok vagy megoldások ajánlása:

Bírálatot, értékelést, rendreutasítást tartalmazó válaszok:

6.       Bírálat, kritizálás, hibáztatás

7.       Szidás, megbélyegzés, címkézés

8.       Értelmezés, megállapítás, elemzés

Két másfajta, a jobb közérzet elérésére, vagy a probléma letagadására ösztönző válasz:

9.       Dicséret, egyetértés, pozitív értékelés

10.  Bíztatás, rokonszenv, vigasztalás, támogatás

A leggyakoribb gát a kérdezgetés, hogy még több információval rendelkezzenek a problémáról:

A másikat a gondolatmenetéből kizökkentő témaváltoztatások:

11.   Kérdezgetés, vallatás, kikérdezés, keresztkérdések

12.   Visszavonulás, kizökkentés, gúnyolódás, humorizálás.

Ezek a gátak azt fejezik ki a másik felé, hogy le akarjuk rázni, terhünkre van a mondanivalója, vagy elbagatellizáljuk a problémáját. Vagy még nincs felkészülve arra, hogy beszéljen. Ezért az aktív, érdeklődő hallgatás sokszor célravezetőbb. Úgynevezett hívogató szavak használatával (értem...tényleg?...), amik további beszédre késztetik a másikat.

A másik, amit javasol, hogy üzeneteink rólunk szóljanak, ne a másikra utaljanak... ezt a legnehezebb betartani, szerintem. Például amikor haragszunk valakire, és azt mondjuk: már megint mért csinálod ezt? Utálom, amikor ilyen vagy... Megint késtél! stb. Ez a Te-üzenet, ami a másik ledegradálásáról szól, de nincs benne, hogy valójában mi a gondunk, hogy mi váltotta ki az indulatunkat.

Az Én-üzenet az, amikor kimondjuk, amit érzünk, amit szeretnénk. Meg kell tudni fogalmazni a saját érzéseinket, és igényeinket. Nem vádol, nem agresszív, nem utasít semmire. Konkrétan fogalmazva: nagyon csalódott vagyok, hogy nem segítettél. Vagy: szomorú vagyok, mert vártam ezt, de úgy látom, nincs hozzá kedved. Vagy, ha a másikat nézzük, tanácsok nélkül: úgy látom, ez nagyon bánt Téged. Vagy: úgy érzed, becsaptak, ugye? Vagy: nem szeretem a pontatlanságot. Csalódott vagyok, és mérges. A mondanivaló mögötti érzelmekre utalunk, nem mondjuk meg, hogy a másiknak mit kéne tennie.

Hogyan épülnek fel az én-üzenetek?

1. Megfigyelés:

Figyeljük meg magunkat! Nézzük meg, milyen érzéseink vannak, milyen szükségleteink lennének. Fontos a megfogalmazás. Mint már említettük, a másik nem fog változni, ha róla beszélek, csakis akkor lesz változás partnerünk viselkedésében, ha én-üzeneteket fogalmazok meg.

Elmondom a partneremnek, ami történt, ami zavar, rosszul esik. Fontos, hogy objektíven fogalmazzunk, ne mondjuk ítéletet, ne torzítsuk el a valóságot! Írjuk le azt a helyzetet, ami hátráltat abban, hogy nekem jó legyen.

Segítő formula: Amikor azt látom, hogy...(viselkedés)

2. Érzés

Elmondom, hogy mit érzek az adott helyzettel kapcsolatban, anélkül, hogy bírálatot fogalmaznék meg. Ha nincs jó önismeretem, akkor nem vagy csak nagyon nehezen tudom megfogalmazni az érzéseimet.

Segítő formula: Olyankor azt érzem, hogy...

3. Szükséglet, igény

Megfogalmazom, hogy mire van szükségem.

Segítő formula: Arra van szükségem, hogy...

4. Kérés

Világosan, röviden megfogalmazom a kérésemet. Fontos, hogy olyat kérjünk, ami konkrét és megcselekedhető, valamint az is fontos, hogy úgy mondjuk a kérésünket, hogy az ne követelésként hasson.

Segítő formula: Azt kérem tőled, hogy...

Az én-üzenetek igen hatékonyak tudnak lenni, ha a partnerek között valamilyen feszültség van.

Hát ennyi. Próbálok odafigyelni, mert abszolút beválik a dolog. Most, hogy leírtam, újra felelevenítettem. Másnak is javaslom:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.