"Az én szomorúságom nem a tudós szomorúsága, amely vetélkedésből fakad; nem a muzsikusé, aki fantáziál; nem is az udvaroncé, amely csak gőg; nem a katonáé, amely csupa becsvágy; nem az ügyvédé, amely ravaszkodás; nem a szépasszonyé, amely csak kényeskedés; sem nem a szerelmes emberé, amely mindez együtt – ez az én saját külön melankóliám, sok alkatrészből összekeverve, sokféle anyagból leszűrve, és az egész tulajdonképpen nem más, mint sok-sok tűnődés az utazásaimon: folyton a világon kérődzöm és ez vesz körül ilyen szeszélyes szomorúsággal."

Shakespeare: Ahogy tetszik  IV.1.

Akartam hozzáfűzni dolgokat, amiken hazafelé úton gondolkodtam, meg délután miközben ücsörögtem egy kicsit a Margitszigeten a vízparton, de most már mégsincs kedvem.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.