Most már igazán szemrehányás érhet, hogy nem nagyon írok, vagy keveset. Nem volt motivációm… alkotói válság:)

Egyfolytában azon töröm a fejemet, hogy mi a fenét kezdjek az életemmel. Úgy értem, hogy olyan dolgot csináljak, ami hasznos is, szeretem is, és pénzt is lehet vele keresni. Aminek értelme van. Legjobb azoknak az embereknek, akik egész fiatalon el tudják dönteni, hogy mik szeretnének lenni (kertész leszek…), és a munkájuk a hobbijuk is. Hát, én nem így voltam vele. Általános iskola végén még fogalmam sem volt, hogy mit szeretnék csinálni, szakközépiskola után pedig már elkezdtem dolgozni.

De mindenképpen szükségem van rá, hogy valami értelmet találjak az életben. Most sokan rávágnák, hogy az élet értelme a család, gyerekek, stb. de én nem erre gondolok, hanem önmegvalósításra. Persze nem valami óriási dologra, nem akarok világhírű író, vagy politikus lenni… (na jó, író akarnék!).

De azért kell, hogy legyen valami… valami… ami több.

Úgyhogy gondolkodom tovább, építem a személyiségem.:)

Jorge Luis Borges: Egyszerűség

A gyakran és odaadással

forgatott könyv engedelmességével

nyílik ki a rácsos kertkapu

s a tekintetnek odabent

meg se kell állapodnia a dolgokon,

már rég megrögződtek az emlékezetben.

Ismerem itt a járást és a lelket,

és azt a közös tolvajnyelvet,

amit minden kis csoport kitalál magának.

Nincs szükség nagy szavakra.

felvágni ezzel-azzal;

itt mindenki jól ismer körülöttem,

ismerik gyarlóságaim. gátlásaim.

Ez a legtöbb, amit elérhetünk,

ami talán lehozhatja a Mennyet:

nem a csodálat, nem a diadal,

csak az, hogy egyszerűen elfogadnak

a tagadhatatlan Valóság részéül,

mint a köveket vagy a fákat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.