Máris jobban vagyok, egy napos magamba fordulás után. Az a szerencse, hogy gyorsan lerendezem magamban a negatív dolgokat, és élek tovább:)

2011. 04. 18. folyt. köv.

Utolsó alkalom van még hátra az önismereti tanfolyamból, ahová járok… Jó volt nagyon, megérte menni. Mondhatnám, hiányozni fog, de ugyanakkor elég volt belőle ennyi, 1 évig havonta 1 alkalom. Mindenki sérült valamilyen szinten, csak kérdés, hogy mennyire. Megkérdeztem, vajon az ember tud-e annyit csiszolni önmagán, hogy végül eljusson arra a szintre, hogy azt mondhassa magáról, teljesen ép lelkivilágú, magabiztos valaki? Bár én most nagyjából így, rendben érzem magamat (1-2 hullámvölgyes nap mindenkinek belefér, de az is főleg az egyedüllét miatt van...:). A kérdés inkább úgy helyes, hogy akivel történtek rossz dolgok (mindegy, milyenek), és ezeket sokáig hordozta magában, az ki tudja-e magát kupálni arra a szintre, ahol azok az emberek vannak, akivel nem történtek ilyenek (vagy sokkal kevesebb, és kisebb érzelmi törést okozó)?

A válasz tulajdonképpen annyi volt, hogy a megtörtént dolgokat persze nem lehet meg nem történtté tenni, de fel lehet dolgozni. Utána már az egyénen múlik, hogy mit hoz ki magából, és hogyan tudja kamatoztatni a tehetségét, munkában, párkapcsolatban, stb.

Mindegy… unalmas már ez a téma, de ugyanakkor érdekes is.

Végre beiratkoztam jogosítványt szerezni, ez nálam nagy előrelépés… Eddig húztam, halogattam, valahogy mindennel szemben háttérbe szorult, főiskola, nyelvtanulás/nyelvvizsga, grafológia tanfolyam,  fotós tanfolyam, dráma, jó ég tudja miket jártam már végig, ezt meg mindig elhalasztottam, de már tök gáz, hogy nincs. Ezzel is terheltem magamat a múlt héten, a munka meg a túlórák mellett minden nap Kresz oktatás, azért voltam kifáradt. Mókás volt, hogy az egészből a legérdekesebb résznek a motor működését találtam, amit nagyon jól elmagyaráztak, és rajtam kívül mindenki baromira unta. Még a fiúk is, nemhogy a lányok. Én szeretem a műszaki dolgokat, meg a fizikát is, és a kémiát is.:-) Ez is meglesz (kipipálva) még mielőtt megöregszem és elhülyülök, és remélem saját autóm is lesz hozzá egyszer.

Most hétvégén a veresegyházi maciparkban voltam, és május közepén úgy néz ki, megyek vízitúrára (az elnevezés talán túlzás, csak péntektől vasárnapig tart majd), az király lesz, napfény, csordogálás a Dunán, este buli, szép táj, fényképek…

És akarok egy kaméleont, azt is tervezgetem magamban. Megnéztem már az interneten hogyért mérnek egy ilyen gyíkot, és hogyan kell gondozni (nagyon kényes állat).:-D Egy barátom meg tudja nekem csinálni hozzá a terráriumot olcsón. Régi vágyam, hogy legyen egy kaméleonom, most már eldöntöttem, hogy meg is fogom venni! Ilyesmi lesz, hát nem cuki?:)

Szóval igyekszem kikapcsolódni, és olyan dolgok felé koncentrálódni, amik örömet okoznak.:)

"Nem ajánlott más állatokkal együtt tartani, mert nagyon félős jószág a kaméleon. A folyamatos stressz hatást rosszul viseli, így a mi társaságunkat sem kell nagyon erőltetni, csak a szükséges mennyiségben bolygassuk az életterét. Azt pedig végképp ne gondoljuk, hogy a kaméleonunkat ölben simogatva tudunk majd
tévét nézni. Ha a közelségünket el is tűri, az érintést nagyon utálja. Ilyenkor rögtön védekezik. Szóval sose simogassuk! Bármilyen furcsa, de a kaméleon annak örül, ha nem vagyunk otthon. Kifejezetten csúnyán néz, ha hosszabb távollét után ismét merészeltünk hazatévedni. De azért kedves állat!" :))
http://www.kamilla.iweb.hu

Talán inkább egy ilyen leopárd gekkót, ha a kaméleon nagyon érzékeny, de a gekkót kezdő hüllőtartóknak is ajánlják, és állítólag egészen megszelídül.:)

(http://videosmart.hu/video/hogyan-tartsunk-leopardgekkot)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.