Utazni akarok. Mindegy hová, csak utazni. Illetve nem mindegy, külföldre. Dolgozni, nyaralni, világot látni, vagy bármit csinálni. Utazni! :)

God, help me to go!

Mostanában imádkozom. Nem így, hanem igazából. Kérek és megköszönök dolgokat. Megkérdezem, hogyan tovább. Segítsen az úton. Isten, az Univerzum, a világlélek, vagyis az a megfoghatatlan valami.

Go, go, go... most épp ez a kérésem.

Azt hiszem, ma felébredtem. Az utóbbi kb. két hétben valami álomvilágban lebegtem, halogattam a dolgaimat, és csak úgy folytak a napok a fejem fölött.  Elkezdtem varrni a 2. kis herceg babámat. Voltam szoliban, vettem bérletet, hogy szép barna, és vonzó legyek most, hogy már harisnya nélkül lehet hordani a szoknyát, kontrasztos legyen a lábam a fehér cipővel/papuccsal, és a dekoltázsom a világos ruhákkal.:)

"... lábujjhegyen lépjen, mert alvó lélek ágyához kerül, s még nem tudni mire van nagyobb szüksége, álmaira vagy az ébredésre."

Megnéztem egy filmet, olvasok, gondolkodom, takarítok, teszek-veszek, jövök-megyek. Hurrá, itt a nyár, újra élek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.