Ma érdekes napom volt. Nem is az érdekes a legkifejezőbb szó. Szokatlan, azt hiszem helyesebb. Ma van a születésnapom. Kivettem egy nap szabadságot, de nem emiatt, hanem, mert az egyik barátom nagymamája meghalt, és ma volt a temetése.

Reggel felkeltem, és elmentem uszodába Gergővel. "Sit mens sana in corpore sano" - Ép testben ép legyen a lélek! Már többször hívott, de mindig hétvégén reggel megy, én pedig hétvégén szeretek sokáig aludni (lustálkodni, igazság szerint). Pedig - valamilyen oknál fogva - az úszás az egyetlen sport, amit kedvelek, de mégis régen nem voltam. Szóval elmentünk a Dagályba, úsztunk, aztán egy kis szaunás méregtelenítés, és a jutalom: melegvizes dagonyázás. Sűrűbben kéne mennem, nagyon jól esett. Uszoda után betértünk a henteshez, és a leégetett zsírt pótoltuk kenyérrel, sült kolbásszal! Nincs jobb, mint a friss kenyér és többi kalóriabomba a hentesnél!

Kettőkor elmentünk a temetésre. Furcsa, nem? Amikor az egyik ember a születését "ünnepli", egy másiktól végső búcsút veszünk. Az ilyen pillanatokra mondják talán azt, az élet fintora. Lehet, hogy még az időjárás is megérezte, mert sütött a nap, és közben esett az eső. A temetés feldolgozhatatlan, és nagyon szomorú. Mindenki nehezen viseli, még az is, akinek nem közvetlen rokona hunyt el. De van egy olyan vonása is, hogy összehozza a barátokat, családokat. Ellentmondásos érzés. A legtöbb családban temetéseken és esküvőkön találkozik a rokonság. Ott voltak a barátaim, és utána összejöttünk még inni egyet, vagyis inkább beszélgetni egy órát. Mert ott vagyunk egymásnak, ha történik bármi jó, vagy rossz. És ez fontos. Ilyenkor különösen.

Végül este...beszélgettem. Azt mondták tüskés vagyok, és ezzel elriasztom magamtól az embereket, akik fontosak nekem, vagy akiknek én fontos vagyok. És tényleg. De teszek érte, hogy változtassak ezen. Mert a köveket ki kell kotorni! Ez is fontos. Lefaragom a tüskéket. Aztán kirakom belőlük, hogy láv&písz&szánsájn. Egyszer, talán.

A legfurcsább az egészben, hogy most jól érzem magam. Pedig féltem ettől a naptól. De hát sokszor van ez így, utólag minden egészen más.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.