Paulo Coelho, napjaink egyik legnépszerűbb írója, arra vezeti rá olvasóit a könyveiben, hogy a sorsunkat magunk irányítjuk. Meg kell találni a saját utunkat, figyelni a jelekre, bízni, és kockáztatni. Ha bátrak vagyunk, mellénk áll a szerencse is. Olvastam az összes könyvét, és néha még a blogjára is felnézek (http://paulocoelhoblog.com/), tényleg erőt lehet belőle meríteni.  

”…- A szívem fél a szenvedéstől - mondta a fiú az alkimistának, amikor egyik éjszaka a holdfény nélküli égboltot nézték. - Mondd meg neki, hogy a szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga. És hogy egyetlen szív sem szenvedett, ha álmait kereste, mert a keresés minden pillanata az Istennel és az Örökkévalósággal való találkozás pillanata.” (Az Alkimista)

Ezek a gondolatok nagyjából a pozitív gondolkodás alapkövei. Felkapott téma, végtelen számú könyv és cikk is jelent meg ezzel kapcsolatban, Dale Carnegie-től kezdve még sok-sok szuper menő amerikai pszichológus tollából. Sokat szoktam töprengeni rajta, hogy nekem miért nem igazán megy mégsem (bizonyára az egész magyarságba belekódolt "negativitás" is közrejátszik). Tényleg ennyire egyszerű lenne? Megváltoztatom a gondolkodásmódomat, holnap felkelek, és minden máshogy lesz? Esténként negyed órát relaxálásra szánok, és elképzelem magamat boldogan? Állítólag ez bejön. Általában nem viselkedem morcosan és lehangoltan, mégis eddig már ketten mondták azt nekem, hogy szomorú a tekintetem. Két idegen, mindkettő szórakozás közben, amikor az ember pedig (elvileg) jól érzi magát. Vagy legalábbis abban a pillanatban kikapcsolódik, de a belülről jövő szomorúságnak a magva akkor is ott van a tekintetében, amit nem lehet eltitkolni (mert a szem a lélek tükre, ugye). Eléggé el is szomorodtam, amiért ezt mondták:)

Ha tényleg úgy van, hogy kizárólag mi irányítjuk a sorsunkat, akkor a múlt rossz tapasztalatait fel kell dolgozni, aztán kezdődhet minden elölről, újra bizakodva. De a másik verzió az, hogy a sorsunk előre meg van írva, és ő irányít minket. A Karma szerint, ami Indiából, a buddhizmustól ered, minden ok és okozat viszonya, semmi sem történik véletlenül. Minden tettünk következményeket von maga után, illetve az is lehet, hogy jelenlegi életünkben az előző életünkben végzett jó, vagy rossz cselekedeteink hatását viseljük magunkon. Persze ez már vallás, amire nem mindenki fogékony. "God is a concept", ahogy John Lennon énekli. Emellett vallásonként változik is a karma jelentése, és hitvilága. Bár azt mindenütt hangsúlyozzák, annak ellenére, hogy a karma befolyásolja a sorsunkat, nem szabad teljes mértékben a sorsra bízni magunkat. A cél az, hogy szándékkal jó irányba mozdítsuk az életünket, és ezzel együtt a karmánkat.

“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.” (A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)

Nem tudom, melyik az igazság, de ez nagyjából olyan kérdés, mint a „melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?”. Valószínűleg mind a kettő, a sorsunk is irányít minket, és mi is hatással vagyunk a sorsunkra. Vagy az egész csak handabanda, amit unatkozó emberek találtak ki, hogy valami magyarázatot találjanak a dolgokra. Mindenesetre a pozitív gondolkodás, és a jókedv fontos, mert az ember azt vonzza be, amit bemagyaráz magának. Ráadásul a vidámság ragadós, azt olvastam, hogy a vidám embereket körülvevő emberek is vidámabbak lesznek. Bár ezzel nem értek feltétlenül egyet, mert ha éppen nincs jókedvem, akkor is kicsusszan egy-egy vicces, vagy éppen ironikus megjegyzés a számon, ami másokat megnevettet, vagyis vidámabbá tesz.

Egy szó, mint száz, optimistának kell lenni, mert akkor a pohár mindig félig tele van. És ha van mit inni, akkor már nagy baj nem lehet!

"God is a concept, By which we can measure, Our pain..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.