Nagypéntek van, ami a keresztény vallások szerint Jézus feltételezett halálának a napja (hétfőn meg majd feltámad). Itt a húsvét, három napig nem kell dolgozni, ezalatt mindenki halálra zabálja magát, a férfiak meglocsolják a nőket, hogy el ne hervadjanak, és közben egy reggel induló fél vagy egész napos túra alatt matára isszák magukat. A locsolás hagyományának azért lehet egy kis átvitt értelme is:)

Folytatom a lelkizést, mert úgy tűnik, egyfolytában csak lelkizek itt a blogon (is). Ez egyrészt azért van, mert ilyen vagyok, túl érzelgős, másrészt azért, mert a híreket és érdekességeket úgy is megírja más, akinek az a dolga, vagy ahhoz van kedve. Mindenről írt már valaki, de az én gondolataimról nem írt még senki (nem is értem, miért).

Szerintem fontos arra törekedni, hogy egyre jobbak legyünk. Egyre jobb emberek. Most olvasom a Csernus Ki nevel a végén című könyvét, és nagyon jó, mindenkinek ajánlom. Annak is, akinek nincs gyereke, hogy még az előtt gondolkodjon el, mielőtt lesz. Amíg még nincs felelősség. Sok példát hoz fel, amiben magára ismer az ember. Furcsa lenne, ha ezt úgy olvasnám, hogy már lenne gyerekem, és akkor jönnék rá a hibáimra, Jesszus, ez tényleg így volt, vajon helyre tudom-e hozni, és hogyan. Ez egyébként is mindenre igaz, végig kell gondolni, mit csinálunk jól, és mit rontottunk el, még ha közben olyan dolgok is eszünkbe jutnak, amikre nem szívesen emlékszünk.

A tüskéimből már faragtam, legalábbis úgy érzem. De volt, aki mondta is. Például Zsebi barátnőm, akivel az utóbbi időben voltak súrlódásaink, pedig azelőtt sohasem. Lehet, hogy mind a ketten rossz passzban voltunk, és néha tényleg összekaptunk apróságokon. Most szerdán találkoztunk hárman "csajos sörözésre" (kicsit paradox ez, nem?) és jót beszélgettünk.

Pl. arról, hogy mindenkiben van egy kisebbségi érzés. Na jó, nem mindenkiben, sőt, van, akiben túlteng az önbizalom (vagy ezzel túlkompenzál...)! De általában azért a legtöbb ember talál magában kivetnivalót: túl kövér vagyok, túl sovány vagyok, nem vagyok elég sikeres, nem vagyok szép, nem végeztem el az iskolát, vagy csak szégyellem magam valamiért mások előtt, amit régen csináltam, és ezerféle dolog lehet még. Nekem  is meg szokott fordulni a fejemben, amikor nálam sokkal sikeresebb, és karakánabb embereket látok, hogy bennem nincs elég kitartás. Nincs elég erőm ehhez a durva élethez, ahol folyton harcolni kell mindenért. Akarattal és szándékkal. Nem vagyok eléggé nyomulós. De  olyan úgysem tudnék lenni, amilyen nem vagyok, vagy akkor nem érezném jól magamat a bőrömben, tehát én már ilyen maradok! Vannak más pozitív tulajdonságok, amiben meg én vagyok erős...:) El kell fogadni azt, amink van.

De nem töprengek itt tovább, hanem lemegyek a boltba konzervért a kutyámnak. Éhen ne haljon a háromnapos ünnepben, mert iszonyú sokat képes enni annak ellenére, hogy kb. 12 kg:)

Aki idekeveredik, annak boldog Húsvétot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.