A szokásos nem tudok aludni reggel... viszont szeretek ilyenkor írni. Megváltozott körülöttem a világ...

Levittem a kutyát, és fent volt még a Hold, de már a nap is. Süt a nap, jó illata van a fáknak, nem volt lent egy lélek sem, és a kutya szétkergette a sétálgató galambokat. Hihetetlen, hogy amikor rossz kedve van az embernek, ezeket észre sem veszi.

Kicsit flúgos vagyok, de nekem örömet okoz egy szép virág, fa, vagy az is, hogy lefényképeztem egy rákot meg egy medúzát:) És hogy a sirályok repkedtek... elhallgatnám őket és a tenger zúgását éjjel-nappal. Szeretek ücsörögni a Duna-parton, és köveket dobálni a vízbe...a nyári esőben elázni, aztán levenni a cipőmet, és úgy sétálgatni a langyos tócsákban. Szeretek kenyeret szórni a madaraknak az utcán, és cseresznyét enni fáról. Hazasétálni hajnalban, úgy, hogy közben zenét hallgatok, és kifeküdni a fűre nézni a csillagokat. Egyszer felmentünk a tízemeletes ház tetejére, és ott ültünk a szélénél, és lógattuk a lábunkat a városra:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.