Visszatérve a hétvégére... megkerestem, beszéltem az apámmal, ami nem volt könnyű feladat, ahogy közeledett az időpont, éreztem egyre inkább.

Őszintén szólva, arra számítottam, hogy biztosan iszik, és csalódás lesz találkozni vele. De akkor én a magam részéről azt mondhattam volna, megtettem mindent, kész, le van zárva.

Ehhez képest tök normális volt, örült, nem iszik, de beteg. Eddig nem beszéltünk, most igen, és rákos. Pont, amikor már megváltozott volna, és normális életet élnek ott vidéken.  

Bár a régi dolgokat nem lehet sosem kitörölni, de már eldöntöttem, amikor megkerestem, hogy megbocsájtok neki, a saját nyugalmam érdekében is, amiért nem foglalkozott velünk... De ez eszembe sem jutott, hogy ez is lehet, és most külön örülök, hogy így alakult, és nem utólag tudtam meg, hogy esetleg már meghalt.

Nehéz az élet. Nem győzök csodálkozni rajta mostanában, hogy milyen fura véletlenek vannak, és hogy követik egymást az események.

De ma legalább kikapcsolom az agyamat kb. két órára, rám fér:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.