I love everyone

Kezdek átmenni negatívba, és mások sopánkodása is hat rám, ezért most leírom, amiket szeretek. Múltkor már leírtam, hogy miket utálok:) Nem fogok sablonos dolgokat felsorolni, mint szeretem a családomat, ezt mindenki gondolja hozzá.

Szeretem a tavaszt, amikor zöldellnek a fák, és nyílik az ibolya. Azt az időt, amikor egy pulóverben lehet járni, de még nincs túl meleg.

Szeretem a pattogatott kukoricából kienni a félig kipattogott szemeket.

Szeretem a zenét, és a koncerteket. Sosem fogom megunni.

Szeretek ajándékokat adni, amik egyediek, és az emberek örülnek neki.

Szeretem összejárni a friss havat, ahogy nyikorog az ember talpa alatt…

Szeretem a romantikus számokat. Még a csöpögőseket is. Szeretem, és kész. Például ezt:

Szeretek szerelmes lenni. Bár régen nem volt már benne részem, az én hibámból, mert nehezen engedek közel a lelkemhez bárkit. Pedig milyen jó az, amikor az embernek remeg keze lába, és azt kívánja, bárcsak egy perc örökké tartana.

Szeretek elázni a langyos nyári esőben. Meleg napokon, mikor esőben sem hűl le a levegő.

Szeretek sírni. Egy kicsit. Persze, bánatosnak lenni nem szeretek, de az erős érzelmektől érzi az ember, hogy igazán él.

Szeretem az okos embereket. Főleg, ha jó humoruk is van. Szeretem, ha a nevetéstől potyognak a könnyek a szememből:)

Most hirtelen ennyi, mélyebb gondolatokra nincs agykapacitásom, mert fáradt vagyok. Inkább leviszem a kutyámat. Szeretem, amikor ülök az ágyon, és egyszer csak odajön, és rám hajtja a fejét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.