Tegnap este akartam írni ide. De aztán hazaértem, ledőltem az ágyra, és úgy elálmosodtam, hogy már be sem kapcsoltam a gépet.

Sétáltunk a belvárosban, ittunk egy sört, aztán voltunk az Oktogonnál a karácsonyi vásárban ott is ittunk egy bort. Szép ilyenkor a körút, nagyon hangulatos, főleg most, hogy esik is a hó (bár tegnap még nem esett). Le akartam fényképezni a kivilágított fákat, de nem volt nálam a fényképezőgép, csak a mobiltelefon. Azzal meg béna képet lehet csinálni. Tibor mondta, hogy legyen benne a közlekedési lámpa is, aminek a zöld fénye egy bicikli forma volt. Addig forgattam a telefont, próbálgattam, hogy ne legyen homályos, míg átváltott a lámpa pirosra. A piros fény viszont már összeolvadt a telefon kijelzőjén, nem volt kivehető a bicikliforma. Mondom, na, basszus, most nem látszik. Erre Nuszi: látod, így múlik el a pillanat varázsa. :)

És tényleg. Minél jobban kínlódunk valamiért, annál inkább nem jön össze. Csak egy pillanat van, aztán elszáll a lehetőség.

Hát ezt akartam volna kicsit részletesebben kifejteni, tele volt a fejem okos gondolatokkal. De sajnos elaludtam, és így ismét elszállt a pillanat varázsa. Mára meg már semmi sem maradt a világváltó gondolatokból. Így van ez.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.