Elég régen írtam már ide, egyrészt, mert nem volt hozzá türelmem, másrészt, mert nem jutott semmi mélyreható dolog az eszembe, vagyis igen, folyton agyalok valamin, de mire hazaérek a munkából a géphez, már elszáll. És próbálok a beszédre koncentrálni, merthogy lehet, hogy a sok írogatás háttérbe szorította a szóbeli kommunikációmat.:) Amit egyszer leírok, azt már nincs kedvem szóban is elmesélni, az biztos. Itt megbeszélem magammal, aztán aki akarja, elolvassa, aki nem akarja, az meg nem.

Kissé szét is vagyok esve, ma például késtem a munkából fél órát, szoktam késni, de nem ennyit, ki akartam venni pénzt egy automatából, de nem működött, elmentem egy másikhoz, közben elkezdett szakadni az eső és természetesen nem volt ernyőm, aztán a villamoson eszembe jutott, hogy egy dolgot elfelejtettem megcsinálni vagy három napja – na ilyen viszont nem nagyon szokott előfordulni, a belső szabályrendszerem nem engedélyezi ilyen mulasztásokat…:) Napok óta esik és azzal egy időben egyre kevésbé van kedvem bármit is csinálni. Bár gondolom, mindenkire ilyen hatással van a rossz idő, álmos, morcos, nyomott, stb.

Szóval...

I love the rain the most when it stops

Azért próbálok úrrá lenni magamon... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.