Amikor boldognak kellene lennem, szomorú vagyok, és amikor szomorúnak kellene lennem, akkor vidám vagyok. Tegnap rájöttem… hogy szarok az alkotmányra. :) Most teljesen aktuális lenne idehányni a lelkivilágomat, de egyáltalán nincsen hozzá kedvem.

Viszont vettem ma uszodabérletet, vééégre újra. És eldöntöttem, hogy leszokom a dohányzásról, pünkösd utáni keddtől. Társam is van az elhatározásban. Azért csak akkor, mert hétvégén még elutazom, és szeretnék még lazulni egyet. Plusz jó sokat cigizni, hogy hétfőre totál megundorodjak tőle.

Szükségem van valami sikerélményre, meg azért is, mert apu beteg és amióta tudom ezt, utálom, hogy én meg ennek ellenére dohányzom.

Nem akarom elkiabálni, de leírom, mert az írás megmarad, így mindenki el tudja olvasni, és ha valaki a jövő hét után cigivel a kezemben lát, légyszi, jöjjön oda, és mondja a szemembe, hogy olvastam a blogodat, fújj, de szánalmasan gyenge vagy, hogy nem tartottad be. Köszi, dear friends, tudom, hogy Rátok mindig mindiiig számíthatok.

Bár ilyen nem fog előfordulni, mert valójában iszonyú szigorú vagyok, és inkább letöröm a saját kezemet, mint hogy megszegjem, amit egyszer eldöntöttem. :)

Csak eddig el sem döntöttem. Szerettem cigizni, de most már nem tudok nyugodt lélekkel rágyújtani a betegség tudata miatt.

Na, de téma lezárva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.