Vágtázó Halottkémek : Végzetes szerelem

Elmondom
ami szép s végveszély
eljöttem sorsok végzetébõl
hol egy emberi testet ver a szél
ez egy száraz elfagyott váz már
mint egy kóró oly szikár
de szelleme visszajár éjjelente eget ráz
hát tombolj tombolj gyere tombolj szélvész

tombolj tombolj tombolj szélvész
ércfényben fürdik a táj
a lélek még hazajár
hát miféle pokoli ez a szándék
hogy a végzet a szerelem?
miért ölsz szerelem?
emberibb sorsra születtem!
fölszárnyal az élet tüneménye
és elillan észrevétlen
még nem éltem
még nem éltem
még nem éltem
még nem éltem

visszatérek egy korhadó vázba
talán fû vagy fa lettem
itt élek immár némán
ha itt lennél te is tudnád
fölül emberi hullát ver a szél
a zörgõ test néha beszél
egy földindító szerelemrõl
az egek végzetérõl
hát tombolj tombolj gyere tombolj szélvész

Szeretem ezt a számot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.