Jól érzékelhető, hogy bezárták Lipótot, mert tele van a város bolondokkal. Néha úgy érzem, mintha egy óriási bolondok házában mászkálnék.

Egyik reggel, mikor mentem dolgozni, egy bohóc volt a buszon. Fiatal srác volt, rendesen bohócnak öltözve: hatalmas fehér cipő, pepita kockás nadrág, színes kabátka, színes göndör paróka, arca, kifestve. Azon gondolkodtam, vajon hová mehet reggel nyolckor. Talán valami óvodába, vagy iskolába előadást tartani. Aztán rájöttem, hogy nyári szünet van, mert ez augusztusban volt. Ott szállt le, ahol én, és ott aztán a közelben semmilyen intézmény nincs kisgyerekekkel. Előttem ment át a zebrán, kétszer is hátrafordult, rám nézett… és furcsa tekintettel azt mondta szia… Akkor értettem meg azokat az embereket, akik azt mondják, hogy félnek a bohócoktól. Komolyan, most már azon sem lepődnék meg, ha medve jelmezben szállnának fel az emberek a metróra, mint a Kontrollban. Pedig azt nagyon elvontak találtam, de most olyan valóságosnak tűnik.

Aztán mesélte a Zoli (mindegy, melyik Zoli), hogy ült egy ember a villamoson, és valamit keresgélt a zsebében. Úgy, ahogy a filmeken a fegyvert szokták, és már mindenki őt nézte. Aztán halálos nyugalommal elővett egy mp3 lejátszót, fülébe helyezte, elkezdte hallgatni a zenét, és hangosan énekelni a szöveget. Ez inkább vicces, már tele vagyunk előítéletekkel. Vagy inkább rossz tapasztalatokkal.

És még egy sztori, egy idősebb bácsinak a nővérem át akarta adni a helyet egyszer… Megkérdezte, hogy letetszik ülni? Erre az öreg kiabálva: Nem ülök le, és hagyjon engem békén! Mondjuk ezen jó sokat nevettem, mikor meghallottam. De azért ha jobban belegondolunk, nem olyan vicces, hogy egyes emberek ekkora bunkók.

És hogy ez miről jutott eszembe? Nem tudom már, de valamelyik nap megint egy bolond került velem szembe biztos az utcán. Ja, igen, a villamosmegállóban jött szembe egy ember, vagyis éppen szállt fel, egy sólyommal a karján a villamosra. Bár ő nem nézett ki őrültnek, de ő juttatta eszembe, hogy már semmin sem lehet meglepődni.

Aztán lehet, hogy én beszélek, és közben én is ugyanolyan bolond vagyok?! Ki tudja… :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.