30 éves vagyok, és nem vágyom még rá, hogy gyerekem legyen, családom. Gondolkodtam rajta, hogy ez miért van, és baj-e egyáltalán? Fontosak-e a társadalmi elvárások ezzel kapcsolatban (lassan már meg is adóztatnak, ha nem szülök gyereket…). Persze, a biológia az fontos, egy idő után elfogynak a petesejtek. Aki velem egykorú, és nincs még családja, az tudja, hányszor kérdezik meg idősebb ismerősök, szomszédok, családi barátok, rokonok, hogy: „És Te, mikor mész már férjhez? Hány éves is vagy? Ahaa… hát azért ideje lenne… ”

Mi nem éltünk jól, mikor gyerek voltam. Nem volt pénzünk, így is mondhatnám, nem sok helyre mentünk, épp hogy megéltünk. 2-3-szor persze voltunk a Balatonon, amíg még együtt voltak a szüleim. Nem sok volt a lehetőség. De aztán felnőttem. Elvégeztem a szakközépiskolát, a főiskolát. Nyelvvizsgáztam... Megtettem, amit meg kell. De ez sok idő volt. Most meg dolgozom, meg tervezgetem az életemet. És élem. Utazom. Ha tudok, és ha akarok. Rajtam múlik.

Az idei évem hihetetlen volt, 30. születésnapomon Rómában voltam (persze azzal is magamat ajándékoztam meg), aztán Hollandia (köszönet érte a barátaimnak, akik meghívtak magukhoz), aztán augusztusban nyaralás, Korfu. Sosem utaztam ennyit egy évben, de még feleennyit sem, annyira jó volt!

Szóval arra jutottam, hogy élni akarok. Bepótolni, ami sokáig hiányzott. Megtanulni még egy nyelvet. Még néhány évet szabadon tölteni (az nem azt jelenti, hogy egyedül)

Mert én annyi mindent nem szerettem még!:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.