kovacskri 2011.04.03. 19:35

Pff...

Nem szeretem az olyan embereket, akik a kínos helyzetek elől eltűnnek. És úgy általában véve, a megbízhatatlanságot utálom, ha valaki valamit megígér, akkor azt tartsa be, ha valakinek negatív tartalmú mondanivalója van, akkor rakja össze úgy, hogy ne bántson meg vele senkit. Valójában, az egyik dolog, amit a legjobban utálok, amivel leginkább ki lehet hozni a sodromból, az az, ha valaki eloldalog a kényelmetlen helyzetek elől. Mindent meg lehet beszélni. Vajon azért kerülik az emberek az ilyen helyzeteket, mert félnek, hogy megbántanak vele valakit, vagy inkább magukat féltik attól, hogy a válasz esetleg telibe találja egy gyengeségüket, amivel nem akarnak szembenézni?

De ami miatt ez eszembe jutott most, az nem mások hülyesége, hanem, mert ma én is ugyanezt csináltam, és most magamat is utálom.:) Két tűz közé kerültem hosszú idő után szakító barátaim között, és egy ideig engem használtak szócsőnek, mondd meg neki ezt, adja vissza azt… Mért nem képesek az emberek normálisan beszélni azzal, akivel együtt voltak évekig?

Az egyikük már megsértődött, amiért beszéltem a másikkal, a másik pedig ma hívott, és én egyszerűen nem vettem fel. Napokban küldtem már egy e-mailt, hogy mostantól kíméljen meg a témától, gondolom, amiatt. Elég… nekem is megvan a magam dolga-baja, nincs ehhez energiám, hogy mások is rajtam keresztül intézzék a problémáikat, és közben viszik az energiámat.:)

Ettől függetlenül lelkiismeret-furdalásom van, fel kellett volna venni, és azt mondani, bocs, nincs kedvem beszélgetni, szia, és pont. De ha felveszem, akkor elgyengülök, és csak hallgatom, hallgatom… ahelyett, hogy magammal foglalkoznék, magamra veszem mások szarságait, és a végén még nekem van lelkiismeret-furdalásom, csodálatos.

Csak hogy elmagyarázzam, ez olyasmi lelkiismeret-furdalás, mint amit azoknak a szülőknek a gyerekei éreznek, akik a válást érzelmileg nem kezelik jól. Lelkiismeret-furdalás az egyikkel szemben, amiért szeretem a másikat, és fordítva. De a gyerekek még nem tudják így megfogalmazni. Csak azt tudják, hogy a szeretetükkel a másikat bántják, amit ők nem akarnak, ezért bűntudatuk van. Mindenféle más tevékenységeikben, élethelyzetben vezetik le. Aztán ez később átfordul haragba, azok iránt, akik miatt ezt az érzést érezte, vagyis a szülei iránt. Írtam ebből egy ZH-t még a főiskolán. :)

End of weekend, de legalább kipihentem magamat végre, már amennyire 2 nap alatt ki lehet. Úgy tűnhet, hogy mindig csak panaszkodom itt, és csak a nyűgjeimet írom le, de valójában nem, csak jól esik kiírni magamból ezeket a gondolatokat. Ha leírom a dolgokat, mindig rendszereződnek,  letisztulnak. Utólag visszaolvasni is jó. A buddhisták szerint is le kell írni egy füzetbe a nap végén, ami felbosszantott, így tudjuk megfigyelni önmagunkat; utólag már semleges lesz, bagatell, amin előző nap mérgelődtünk. Gondoltam már, hogy fel kéne vennem ezt a vallást, és eljárni meditálni, érik bennem a gondolat...:)


"A harcban  nem létezhet béke, sem a gyöztes, sem a vesztes számára.

A pokol kapui

Egy Nobushige nevezetű katona elment Hakuinhoz - a zen mesterhez - és a következő kérdést tette fel neki:

- Valóban létezik Paradicsom és Pokol?

- Ki vagy te? - kérdezte Hakuin.

- Szamuráj vagyok - válaszolta a harcos.

- Te? Szamuráj? - kiáltott fel Hakuin. - Miféle uralkodó fogadna fel téged testőréül? Hiszen olyan a képed mint egy koldusé!

Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott, de Hakuin csak folytatta:

- Szóval kardod is van. Biztosan az is olyan tompa mint a fejed!

Amint Nobushige kardot rántott, Hakuin megjegyezte:

- Innen nyílnak a Pokol kapui.

E szavakra a katona - megértvén a mester tanítását - visszadugta kardját a hüvelyébe és fejet hajtott.

- És innen a Paradicsomé - mondta Hakuin.

***

Ne harcolj és nem győzhetnek le!"

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vetesivarju.blog.hu/api/trackback/id/tr62796943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása