„Hilal halkan beszél, de a templom akusztikája olyan tökéletes, hogy úgy tűnik, mintha minden egyes szava visszaverődne a négy sarkából.

A könnyeket, amelyek elöntöttek – megbocsátom.

A fájdalmakat és a csalódásokat – megbocsátom.

Az árulásokat és a hazugságokat – megbocsátom.

A rágalmakat és az intrikákat – megbocsátom.

A gyűlöletet és az üldöztetést – megbocsátom.

Az ütéseket, amelyek megsebeztek – megbocsátom.

A széttört álmokat – megbocsátom.

A megölt reményeket – megbocsátom.

Az elhidegülést és a féltékenységet – megbocsátom.

A közönyt és a rosszindulatot – megbocsátom.

Az igazságosság nevében elkövetett igazságtalanságot – megbocsátom.

A haragot és a kínzást – megbocsátom.

A hanyagságot és a feledést – megbocsátom.

Az egész világot, minden rosszal együtt – megbocsátom.

Leereszti karjait, kinyitja szemét, és kezébe temeti arcát. Odalépek hozzá, hogy átöleljem, de int a kezével:

- Még nem fejeztem be.

Ismét lehunyja a szemét, és fölfelé fordul.

- Önmagamnak is megbocsátok. Hogy a múlt nyomorúságai ne nyomják többé a szívemet. A bánat és a neheztelés helyére a megértést és az empátiát teszem. A felháborodás helyére a zenét teszem, amely a hegedűmből szól. A fájdalom helyére a feledést teszem. A bosszú helyére a diadalt teszem.

Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,

Adni akkor is, ha mindenemtől megfosztanak;

Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;

Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban

és elhagyatottságban is;

Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;

És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.”

Paulo Coelho: Alef

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.