Na, a mai napra megvolt a kudarc élményem:) Jelentkeztem a HSBC bankhoz telefonos ügyfélszolgálatra, a telefonos interjú sikerült is, és ma voltam személyesen is, de az nem sikerült, sajnos. 2 hívást kellett csinálni, üf. Érdeklődött az egyenlegéről, átutalást akart indítani, ez még oké is, meg a másik hívásban is hasonló kérdések. De elvárják az értékesítést is, és annyira nem penge az angolom, elég volt arra koncentrálnom, hogy a monitoron megadott infók alapján helyes információkat adjak. Azért ajánlottam valamit azok közül, amik ott fel voltak sorolva, de azt mondták, ez nem elég, beszélgetést kellett volna kezdeményezni, pl. mikor mondta az ügyfél, hogy éppen nyaralni megy, mért nem kérdeztem meg, hogy hová, felmérni az igényeit, stb. Érthető, és magyarul valószínűleg könnyebb is lett volna, de így nehéznek találtam. 5 hetes tréning van új belépőknek, azt reméltem, hogy a teszthívás csak alap dolgokkal lesz, aztán utána a többi, úgy biztos, hogy menne, de nem jött be… nem baj, nem az a típus vagyok, aki feladja, majd találok másikat, nézelődöm folyamatosan. És tanulom az angolt, mert még mindig nem érzem magam elég erősnek benne, ha arra kell koncentrálnom, hogy a 25 456.45 fontot helyesen olvassam be a telefonba, és nehogy rosszul mondjam a ragozást…:)

Úgyhogy egyelőre maradok a vendéglátásban, amíg jobb nem adódik!

Végig dolgoztuk a karácsonyt és a szilvesztert… de most kicsit lazább időszak jön, nem lesz annyi vendég. Szilveszterkor ráadásul egyedül voltam, ilyen sem volt még, mert a párom is éjjel 1-ig dolgozott, és az összes itteni barátom is késő éjjelig nyomta… Skype-on beszélgettem a családdal, és magammal koccintottam éjfélkor:-) Újév reggelén tele volt a szálloda máltaiakkal, szokás náluk, hogy az ünnepi hétvégére bevonulnak egy szállodába. És nyugodtan mondhatom, hogy ezerszer rosszabbak, mint a brit, és a többi európai vendégek. Hangosak, ordibálnak, iszonyat rendetlenséget csinálnak, telepakolják a tányérjaikat púposra kajával, aztán ott hagyják a felét, úgy esznek, mint a disznók, és hihetetlenül sokat, és nem mennek el időben, nem érdekli őket, hogy a reggeli ideje ¾ órája véget ért. Mindezt kisestélyiben és csilli-villi tűsarkúban, fél kiló sminkkel, mert az ünnepnek megadják a módját már a reggelinél is:D A kultúra szót csak messziről ismerik, annak ellenére, hogy történelmi emlékekben igen gazdag a sziget, és brit fennhatóság alatt álltak, de nem sok minden ragadt rájuk az angolok kissé túlságosan is kifinomult stílusából. Maximum annyi, hogy percenként megkérdezik egymást és mindenkit, hogy „How are you, all right?” (a válaszra persze nem kíváncsiak, elég, ha annyit válaszolsz, yes, all right. And you? I’m all right, thank you. Finish conversation.:)).

Az emberek hülyeségétől eltekintve azért szeretek itt lenni, mert pl. biztonságos. Nem kell félni éjjel az utcán, nincsenek hajléktalanok és cigányok, akik megkéselhetnek, ha felszállok a buszra, nem kell ezer csatra zárni a táskámat, mert nem lopnak, és nem tör ki mellettem a verekedés. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell odafigyelni. Nyitva lehet a bejárati ajtó. Persze éjjelre kulcsra zárjuk, itt sem kell keresni a bajt, de nem kell attól félni, hogy bejön valaki. Ez nekem fontos, lehet, hogy azért is, mert sok rossz élményem volt otthon, megtámadtak a lépcsőházban, verekedés a buszon, metrón, primitív emberek sokasága… ezt nagyon utáltam. Megyek minden nap dolgozni, becsületesen, törvénytisztelő 60 kg-s állampolgár, és attól kell félnem, hogy bajom esik valahol, akár fényes nappal. Otthon, ha szórakozni mentem, az utóbbi időben mindig taxival jöttem haza, ha nem volt velem valaki, éjjel már nem szerettem az utcán mászkálni. Elhalasztottam a kutyasétáltatást, mert láttam, hogy a házunk előtt kóvályog egy szipus… így visszafordultam, felmentem, és csak 1 óra múlva mentem le, mikor eltűnt. Na, itt ez nincs, hála Istennek.

Sokat esik most, nincs hideg, de szinte minden nap, minden másnap esik az eső. Míg nyáron hónapokig egy felhő sincs az égen (szó szerint, még egy aprócska bárányfelhő sem), hát télen bepótolja magát! Most, mikor írom ezt, most is éppen esik.

Január 9-én kezdődik az ECDL tanfolyam, amire beiratkoztam… ECDL Advanced (Word, Excel, Power Point, Access). Nem mintha eddig nem dolgoztam volna számítógépen, de azért jó lesz, hogy adnak a végén egy nemzetközi papírt. Hetente kétszer, 18-20 óra között, ez belefér az időmbe, 12 hétig tart, egy blokk 3 hetes. Az „Access”-t nem is ismerem igazán, vagy legalábbis nem rémlik.:) Majd ott is fejlődöm egy kicsit angolból is. Bár megérteni így is megértek mindent, és el is tudok mondani mindent, de nem olyan szép változatos stílusban, ahogy például ezt a blogot írom, pedig úgy szeretném.:)

Így telik az életem. Reméljük a legjobbakat, mert a felszolgálás bár nem rossz, és velem együtt sok-sok magyar és máltai, és mindenféle nemzetiségű ember csinálja, hiszen a vendéglátásból él a sziget, de nekem kevés. Beindulok és addig hajtok, míg találok valami mást. Aki olvassa, az szurkoljon nekem ebben, hogy mielőbb sikerüljön. Köszi. :)

Ui: amikor valami rossz történik, pl. ma, hogy nem sikerült a munka, mindig végignézem a képeimet, amikor a delfinekkel úsztam. Az annyira jó volt, tényleg felejthetetlen élmény, és ha azt végignézem, mindig megköszönöm a sorsnak, hogy ez megtörtént velem, lehetőségem volt rá, ami sok ember életében sosem adódik meg. Tudom, hogy rossz nekik, és alapvetően én is elítélem a fogságban tartásukat, mert sajnos nem sok terük van, ahol úszhatnak. De megérinteni őket, ott lenni mellettük szemtől szemben… gumiszerű a bőrük, és mosolyog az arcuk. Ők is élvezik az emberek társaságát, és még huncutkodnak is. :) Adtunk nekik halat, jutalomfalatként, és az egyik nő – aki szintén jött úszni – nem nagyon akarta megfogni a halat a saját kezében. Azt mondja az oktató: Eljön úszni a delfinekkel, de nem meri megérinteni a halat. :-))
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.