Léteznek-e még olyan párkapcsolatok, ahol tartósan hűségesek egymáshoz a partnerek?

Nem mintha én annyira biztos lennék magamban, ki tudja, hogy ha az ember sok évig együtt van valakivel, hogy alakulnak a dolgok… Befásulunk, megszokássá válik a kapcsolatunk, aztán egyszer csak jön valaki, aki megbizserget. De azért mégiscsak kiábrándító ezzel a tudattal nekiindulni a jövőnek, nem igaz?

Körbenézve a környezetünkben, minden pár életében van rejtegetnivaló, mindenki másnál keresi a boldogságot már a legkisebb probléma esetén is, vagy egyszerűen csak azért, mert hajtja a vére (az ösztönök és a kémia, ahogy az előző írásban is szerepelt).

Az emlősállatok 95%-a poligám, de ez nem mondható el például a farkasról, a kardszárnyú delfinről, vagy a házi kedvencként is ismert csincsilláról. Ők egy életre választanak társat. Ezzel szemben a madarak 96%-a monogám (bár ez a monogámia többféle lehet, életre szóló, vagy egy szaporodási időszakra szóló, szezonális monogámia).

Persze a madarak között is akadnak hódítók… a kakas a párzási időszakban állítólag hatvannál is többször képes az udvarban levő tyúkanyók meghágására. De ha csak egyetlenegy tyúkkal van összezárva, akkor egy nap ötnél többször nem tud párzani. Amint új tyúkot tesznek elé, akkor újra belecsap a munkába. Elég sokatmondó, nem?:)

Az ember sem monogám állat. De az állatokkal szemben még igazságtalan is, azaz, csak saját magának engedményezi a félrelépést, a társától – mérhetetlen önzésében és birtoklási vágyában – természetesen feltétlen hűséget vár el.

Az idők folyamán a férfiaknak mindig több előjog jutott ezzel kapcsolatban. Ha visszanézünk, a történelemben mindig is elfogadott volt az, hogy férfiak, harcosok és uralkodók engedtek a gyengébbik nem csábításának, miközben a nők ugyanezért súlyos büntetést kaptak. Skarlát betűt, ahogy a regény is meséli. VIII. Henrik hatszor házasodott, feleségeiről és nőügyeiről hírhedt a leginkább. Ötödik feleségét, Katherine Howardot lefejeztette hűtlensége miatt. Hasonló sorsra jutott – ráadásul csak koholt vádakkal – későbbi felesége, Boleyn Anna is. Anna Kareninát kitaszítja az orosz arisztokrácia, és nem vehet többet részt a társadalmi életben, amikor a szerelméért, Vronszkij grófért elhagyja a férjét. Számtalan példa van még a történelemben, és az irodalmi alkotásokban egyaránt.

Ez a férfiakkal szembeni engedékenység, bár nyilván nem ezen a szinten, de mostanáig megmaradt. Mondjuk ki: megcsalta a barátja, megcsalta a férje. Semmi szokatlant nem érzünk a mondatban. Még meg is kérdezzük, nem azért tette-e, mert elhanyagolta a párja? Hiszen minden két emberen múlik! Bill Clintonon például jót mosolyogtunk:) De máris ellenszenvet érzünk, ha egy nőről mondjuk ki, hogy félrelépett. Mert a női szerepek mellett, mint az anyaság és gondoskodás, nem elfogadhatóak ugyanazok a helyzetek, amik a férfiakat megilletik. Annak ellenére maradt ez így, hogy a 21. században folyton a két nem szexuális egyenlőségét, a nők egyenjogúságát és szabad választáshoz való jogát hirdetjük.

Korunkban már nehezen elképzelhető, mondhatni álszentségnek hangzik az „örök hűség” kifejezés. Amit nem tudunk, az nem fáj… tényleg így kell ennek lennie?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.