Jó ez a blog, és komolyan jól esik ide írogatni, ráadásul egy kicsit kiélhetem a kreativitásomat itt is... De azért nem túl személyes. Papírra nem szeretek naplót írni, mert hamar megunom, és abbahagyom. Itt viszont elég sok mindent nem írok le, amit szívem szerint leírnék, mert a hülye fejemmel az összes ismerősömnek és családtagomnak eldicsekedtem vele, és feltettem a wiw-re is a címet, és emiatt a legbelsőbb gondolataimat nem merem leírni. Lehet, hogy csinálok egy másik blogot, ahol valami sokkal álnevebb álnévvel rendes naplót fogok vezetni:) Tele lesz a gondolataimmal az egész internet. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Nem mintha akárkit is meg akarnék bántani, és olyan baromi sok titkom sincsen, de ilyen az ember, nem mindig csak jó gondolatai vannak. Vagy néha a jókat is magában tartja. Vagy marad az, hogy felhívjuk a legjobb barátunkat, és egy villámpanaszkodásban elnyavajogjuk a nyűgjeinket. Letesszük és már jobb is. De a panaszkodás is tökre unalmas, tényleg, az ember a saját maga siránkozását is megunja, nemhogy másét. Itt meg végülis nem fárasztok vele senkit, max. nem olvassák, az első két mondat után eliszkolnak az oldalról:)

Régen azon nevettünk a barátnőmmel, mi lenne, ha a mobilunk telefonkönyvében levő összes számot végighívnánk egyenként, és mindenkinek megmondanánk azt, hogy mit nem bírunk benne. A választ sem kell megvárni, elhadarni, aztán viszlát, bontani a hívást. Aztán utána, ha már senki nem áll szóba velünk, elköltözénk Debrecenbe. Új élet, új ismerősök. Azért Debrecenbe, mert tetszik az a város. Persze, jó nagy hülyeség, de azért szórakoztató volt végiggondolni, hogy kinek mit mondanánk.

Sok ember azt mondja magáról "én mindig mindenkinek megmondom a véleményemet!". Mint a Jim Carrey a Hantaboy-ban. Frászt. Senki sem mondja meg mindenkinek a valódi véleményét. Még akkor sem, ha jó, nehogymá' dicsérgessük a másikat és kedvesek legyünk...:)

A péntek jó nap, megyek vásárolgatni a nővéremmel, shopping day, néha kell ilyen, este pedig egy barátom 30. születésnapját ünnepeljük, várhatóan nem sokáig leszünk szomjasak. És az idő fasza:) Jó lenne már kirándulni is egyet, napfény, madárcsicsergés, ibolya, rügyező fák, meg minden.

Ennyit a blog előnyeiről és hátrányairól, meg a kesze-kusza gondolataimról. Úgy érzem, hogy túl sok az energiám, amit nem tudok hol levezetni, azért írogatok össze-vissza:) És szeretet túltengésem is van, amit nem tudok kire ráömleszteni! Ezért akivel este találkozok, azt mindet meg fogom ölelgetni! Készüljetek!!!:))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.