Uram atyám, hát lementem most este a kutyával, és rettenetes szörnyeket láttam. Pókok, és egyéb bogarak formájában jelentek meg. Én tényleg nagyon szeretem az állatokat, simán megfogom a kezemben hörcsögöt, egeret, gilisztát. Sőt, szalamandrát is tartottam már kézben, és kígyót is simogattam (persze, most igazi óriáskígyóra gondolok, egy állatkerti látogatás alkalmával...:), de ezeket nem bírom, mondhatni, fóbiás vagyok rájuk.

Először is hevert a járdán egy kb. két centiméteres fekete bogár (nem csótány, hanem valami más, ganajtúró szerű jószág) kitaposva. Mit keres ez a városban? Aztán láttam egy ugyanekkora pókot, ami élt, a járda közepén ücsörögni. Legalább elbújna a hálójába a bokrok közé, de ez, kiül az útra és ott várja az áldozatát, keményen, mint egy harcos! Már attól is rosszul vagyok, ahogy szerintem sokan mások is, ha véletlenül rálépek. Arra gondolni, hogy rám esik, rám mászik, meg szinte már nem is merek, mert tuti, hogy egy enyhébb lefolyású szívroham lenne a vége.

És akkor a darazsakat még meg sem említettem! Plusz ahogy közeleg a május, jön a cserebogár időszak. Tavaly valamiért rettenetesen sok volt belőlük. Van a közelünkben egy akácfa sor, és ott esténként szinte felhőkben repkedtek. Bár csak naplementétől úgy tizenegy óráig, utána szerencsére mennek aludni. Abban az időszakban későn viszem sétálni a kutyát, hogy elkerüljem az elviselhetetlen háromcentis cserebogár helikoptereket.

Szeretem a tavaszt és a nyarat, mert jó az idő, de a telet meg azért szeretem, mert eltűnnek a bogarak. És szeretem a denevéreket meg a fecskéket, akik elkapkodják őket:)

Már a tél sem a régi, bár idén azért volt hó, és jó kis fagyok. A globális felmelegedésnek ez is az egyik hatása. Kicsi közép-európai, eddig mérsékelt égövi országunk időjárása kezd átalakulni mediterránná, ezzel táptalajt adva az olyan állatok betelepedéséhez és túléléséhez, amik eddig nem maradtak meg nálunk. Tisztában vagyok vele, hogy a rovarok közül sok hasznos (hiszen rovarok nélkül öt éven belül kihalna az emberiség, ahogy az Animal Planet reklámban szerepel), és nem bántanám én őket, csak ne jöjjenek a közelembe, mert maximum egy hétpettyes katicabogár, vagy egy káposztalepke közelségét tűröm teljes nyugalommal:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.