Na, a másik, amiről akartam írni. Egy másik idézet. Megvettem a Paulo Coelho új könyvét. Antikváriumban, pedig csak most hirdetik, 2009 májusában jelent meg. Így 1000 Ft-tal olcsóbb volt, ez volt a mai nap biznisze!

Ebben van egy lista. A normális életről. Most bepötyögöm ide, remélem, nem sértem vele a szerzői jogokat:)

„Nemrégiben összeállított egy listát a normális életről, és elsősorban annak alapján, amit az emberek csinálnak, nem pedig annak alapján, amit a kérdéseire válaszolnak.

Javits körülnéz. Lát egy férfit sötét napszemüvegben, aki gyümölcslevet iszik, nagyon másnak látszik, mint a többi vendég, és úgy bámulja a tengert, mint aki messze jár innen. Jóképű, ősz hajú, jól öltözött. Az elsők között érkezett, és bár bizonyára tudja, hogy ki ő, mégsem próbálja megkörnyékezni. Ráadásul van bátorsága egyedül lenni! Cannes-ban a magány a kiátkozással egyenértékű, és azt jelenti, hogy senkit sem érdekelsz, nem vagy fontos ember, és nincsenek kapcsolataid.

Irigyli ezt a férfit. Egészen biztosan nem volna helye a „normális dolgok listáján”, amit mindig a zsebében hord. Függetlennek és szabadnak látszik, ő pedig nagyon szívesen beszélgetne vele, de túl fáradt hozzá.

Odafordul az egyik „barátjához”:

- Milyen az, ha valaki normális?

- Netán lelkiismereti problémáid vannak? Úgy érzed, tettél valamit, amit nem kellett volna?

Javits rossz kérdést tett föl rossz személynek. Ez az ember most nyilván azt hiszi, hogy megbánta a tetteit, és új életet akar kezdeni. Szó sincs róla. S ha valóban megbánná a tetteit, akkor sem mehetne már vissza oda, ahonnan elindult: jól ismeri a játékszabályokat.

- Azt kérdezem, milyen az, ha valaki normális.

Erre az egyik „társa” meghökken, a másik pedig továbbra is éberen figyeli a terepet.

- Ha úgy élsz, mint azok az emberek, akikben semmi ambíció nincs – válaszolja végül.

Javits előveszi a zsebéből a listát, és kiteszi az asztalra.

- Ez mindig nálam van. És mindig kiegészítem valamivel.

A „barátja” közli, hogy most nem tudja megnézni, mert a történésekre kell figyelnie. A másik viszont, aki nyugodtabb és határozottabb, fölolvassa:

A NORMÁLIS DOLGOK LISTÁJA

1. Minden normális, ami elfeledteti velünk, hogy kik vagyunk és mit akarunk, és ennek eredményeképpen képesek vagyunk dolgozni és pénzt keresni.

2. Szabályokat alkotni egy háborúra (genfi egyezmény).

3. Éveket tölteni az egyetemen, hogy aztán ne találjunk állást.

4. Reggel kilenctől délután ötig végezni egy munkát, amelyben egyáltalán nem leljük örömünket, míg végül harminc év múlva sikerül nyugdíjba vonulnunk.

5. Nyugdíjba vonulni, ráébredni, hogy már nincs energiánk élvezni az életet, és pár év múlva belehalni az unalomba.

6. Botoxot használni.

7. Megérteni, hogy a hatalom sokkal fontosabb, mint a pénz, és a pénz sokkal fontosabb, mint a boldogság.

8. Kinevetni azt, aki pénz helyett a boldogságot keresi, és azt mondani rá, hogy „hiányzik belőle az ambíció.”

9. Összehasonlítani a különböző autókat, házakat, ruhákat, és ezeket az összehasonlításokat tekinteni az élet értelmének ahelyett, hogy valóban utánajárnánk, mi az.

10. Nem beszélni idegenekkel. Szidni a szomszédokat.

11. Mindig azt gondolni, hogy a szülőknek van igazuk.

12. Megházasodni, gyerekeket nevelni, együtt maradni, akkor is, ha már rég véget ért a szerelem, abban a hiszemben, hogy a gyereknek ez az érdeke (és közben azt gondolni, hogy nem vesz észre semmit az állandó veszekedésekből).

13. Kritizálni mindenkit, aki megpróbál más lenni.

14. Az ágyunk mellé tett idegesítő ébresztőórára kelni.

15. Elhinni mindent, ami nyomtatásban megjelenik.

16. A nyakunkra kötve hordani egy darab színes szövetet, amelynek az égvilágon semmi értelme nincs, azon kívül, hogy a hangzatos „nyakkendő” névre hallgat.

17. Soha nem egyenesen tenni föl kérdéseket, még akkor sem, ha a másik ember nagyon jól tudja, mire akarunk kilyukadni.

18. Akkor is mosolyogni, ha legszívesebben zokognánk.

19. Azt gondolni, hogy a művészet egész vagyont megér – vagy éppen ellenkezőleg: azt, hogy nem ér semmit.

20. Alábecsülni azt, amit nem volt nehéz megszerezni, hiszen nem kellett érte a „szükséges áldozatot”, vagyis nyilvánvalóan nem felel meg az elvárásainknak.

21. Követni a divatot, még akkor is, ha nevetséges és kényelmetlen.

22. Meggyőződéssel hinni, hogy minden híres ember tele van pénzzel.

23. Rengeteg pénzt áldozni a külső szépségre, és vajmi keveset foglalkozni a belső szépséggel.

24. Minden lehetséges eszközt bevetni annak érdekében, hogy megmutassuk: bár normális emberek vagyunk, magasan a többiek fölött állunk.

25. A tömegközlekedési eszközökön soha nem nézni a szemben ülő szemébe, nehogy azt higgye, hogy el akarjuk csábítani.

26. Ha belépünk a liftbe, végig az ajtó felé fordulva állni, és úgy tenni, mintha rajtunk kívül senki nem lenne ott, még akkor is, ha moccanni sem bírunk a zsúfoltságtól.

27. Soha nem nevetni hangosan egy étteremben, bármilyen jó is a sztori.

28. Az északi féltekén mindig az évszaknak megfelelő ruhát viselni; tavasszal rövid ujjú pólót (bármilyen hideg is van), télen pedig gyapjúkabátot (bármilyen meleg van is).

29. A déli féltekén teleszórni a karácsonyfát vattapamacsokkal, akkor is, ha Krisztus születésének semmi köze nincs a télhez.

30. Az idő előrehaladtával egyre bölcsebbnek képzelni magunkat, akkor is, ha még annyi tapasztalatunk sincs, hogy tisztában legyünk vele, mit csinálunk rosszul.

31. Elmenni egy jótékonysági estre, és elégedetten nyugtázni, hogy ezzel mindent megtettünk a világban uralkodó társadalmi egyenlőtlenség kiküszöböléséért.

32. Naponta háromszor enni, akkor is, ha nem vagyunk éhesek.

33. Elhinni, hogy a többiek mindig jobbak mindenben: szebbek, ügyesebbek, gazdagabbak, okosabbak. Nagyon kockázatos átlépni a korlátainkat, jobb, ha nem is csinálunk semmit.

34. Úgy használni az autót, mint valami legyőzhetetlen fegyvert.

35. Szidni a közlekedést.

36. Azt gondolni, hogy a gyerekeink azért követnek el hibákat, mert rossz társaságba keveredtek.

37. Hozzámenni a legelső emberhez, aki jobb társadalmi helyzetet kínál. A szerelem várhat.

38. Mindig azt mondani: „én megpróbáltam”, akkor is, ha semmit nem próbáltunk meg.

39. Lemondani arról, hogy megéljük a világ legérdekesebb dolgait, amikor már nincs erőnk az ilyesmihez.

40. Mindennap egy jó adag tévé, hogy ne legyünk depressziósak.

41. Hinni, hogy amit egyszer már megszereztünk, az a miénk marad.

42. Azt gondolni, hogy a nőket nem érdekli a foci, a férfiakat pedig nem érdekli a lakberendezés és a főzés.

43. A kormányt hibáztatni mindenért, ami rossz.

44. Meggyőződve lenni arról, hogy ha valaki jó, illedelmes és tisztelettudó, arról a többiek azt gondolják, hogy gyenge, sebezhető, és könnyen manipulálható.

45. Ugyanígy meggyőződve lenni arról is, hogy az agresszivitás és az udvariatlanság annak a jele, hogy az illető ember hatalommal bír.

46. Félni a fibroszkópiától (férfiak) és a szüléstől (nők).”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.