Most akkor. Újra. Itt.

Szerencsére vagy sajnos annyira nem marad időm mostanában, hogy nem volt időm azon gondolkodni, mit írjak. A munka túlórával, szabadidőben mindenkire jusson idő, hogy barátokkal találkozzam, kikapcsolódás, otthoni teendők, nemistudommégmi… Mire leírtam ezt a mondatot rájöttem, hogy jó ez így, nem bírom a semmittevést, vannak, akiknek egy kis stressz jót tesz, hogy többet tudjanak kihozni magukból, hát én is ilyen vagyok.

Végre eljutottam arra a pontra, hogy az eddig felesleges kapcsolatokat leépítsem magam körül. Sokunknak vannak ilyenek… negatív kisugárzás, akik mindvégig csak idegesítenek, de sosem küldjük el őket a francba, emberek, akik a lehúzós gondolatokat löknek ki magukból folyamatosan és ezzel lehúzzák a környezetüket, és sajnos… barátok is lehetnek ilyenek, vagy csak haverok, ismerősök, akik csak addig keresik az embert míg ők unatkoznak, aztán ha párkapcsolatba vagy más környezetbe kerülnek, már sosem érnek rá. Akik csak azért hívnak fel, hogy elmondják a saját mondókájukat, de sosem kérdezik meg, és Te, hogy vagy? Nos, az ilyenekkel a kapcsolatot meg kell szüntetni, vagy minimálisra csökkenteni. De azért nehéz ezt megtenni, egyáltalán átgondolni is, főleg olyanokkal, akiket régóta ismer az ember, és régóta tudja, hogy valami nem klaffol, de mégis ragaszkodik hozzájuk valamiért. Mindig felmerül egy jó, de azért mégiscsak ilyen… egyébként meg mégiscsak jófej emiatt… bla, bla.

Erről ennyit, vannak, akiket már nem keresek, vagy jóval ritkábban, és így sokkal jobb.

Ez volt az egyik, amit már le akartam írni. Jobb ezeket a dolgokat tisztázni az embernek saját magában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.