"...embert még nem láttam soha. Akit láttam vagy férfi volt, vagy nő volt...Ha egyedül ülök a szobában, akár férfi is lehetek, de mihelyt bejött egy nő a szobába, abban a pillanatban férfi lettem, és annál inkább vagyok férfi, minél inkább nő az, aki bejött a szobába" (Karinthy Frigyes: Capillaria)

Pénteken a Guitar Hero-val játszottunk, és iszonyat jó volt. A játékban csak rock zenék vannak. Megfordult közben a fejemben, miközben éppen valami metál számot próbáltam végigjátszani (és a végére nagyjából bele is jöttem), hogy vajon ezt hány lány élvezné? Metált bírjuk? Vannak pillanatok, amikor komolyan megkételyezem a nőiességemet.

Rock zenét hallgattunk egész este, jó hangosra feltekerve a hangerőt. Mielőtt elindultam, kifestettem pirosra a körmömet, de egy óvatlan mozdulatban megbillentettem a körömlakkot, lerepült, és kifröccsent belőle egy jókora adag a parkettára, amit utána csak lemosóval tudtam felszedni. Cifra káromkodások közepette. Néhány napja pedig a reggeli álmosságban belekaptam a szempillaspirállal a szemembe, ami rohadtul fájt, és tíz percig ömlött belőle a könny. Cifra káromkodás.

Fontos a nőiesség, lehet, hogy még fontosabb a férfiak számára, hogy a nők nőiesek legyenek, mint maguknak a nőknek. Egyrészt, mert egy csinosan öltözött nő vonzó, másrészt, mert egy férfi szereti férfinak érezni magát a kapcsolatában, és ezt csak egy gyengébb nő mellett teheti meg. De minden helyzetben eszünkbe kell, hogy jusson ez, és nőiesnek kell lenni? Jobb, ha eljátsszuk a gyengeséget, hogy megfeleljünk a férfi elvárásoknak? Hiszen ettől felébred a másik nemben a gondoskodás és gyámolítás érzése. Titokzatosság. Ez az egyik szó, amit gyakran használnak a nők jellemzésére. Titokzatos, furmányos, tele női praktikákkal, miközben ártatlanul hatalmasakat pislog… a csábítás eszközei. Ezek tanult viselkedésformák, amiket tudatosan használnak az emberek.

Mi a helyesebb? Mindig megfelelni a női szerepnek, vagy ha elfelejtjük a konvenciókat, és egyszerűen jól érezzük magunkat? Ha víz közelben vagyok, ugrálok a vízbe, sört iszom a barátaimmal, smink nélkül is hajlandó vagyok utcára lépni, és attól a szótól, hogy „csajbuli” égnek áll a hajam. Nem bírom a mostanában divatos csillogós bizsukat, és a rózsaszínt is csak szűk határokon belül. Persze azért hordok magas sarkú cipőt (de semmiképp sem minden nap), szeretem a szép fehérneműket, a parfümöket, minden ilyesmit, de az erőltetett, kötelező női hülyeségeket nem.

De mégis mitől igazán nő egy nő? Műkörömtől, műmelltől, műszempillától és műviselkedéstől biztosan nem. Kisugárzástól és a nőkből áradó, gondoskodó szeretettől már inkább (ami később az anyasághoz is kell). És a saját szerepének az elfogadásától. De a mai világban ez már elég nehézkes, tartani kell a tempót. Meg kell állni a lábunkon, és mellette mégis nőnek maradni. Nem könnyű.

És egy Bikini a végére,  nem azért, mert ide illik, hanem mert eddig nem volt, és aki ismer, az tudja, hogy ez szégyen és gyalázat! :) Szerintem ez a legszebb számuk, és ez régi felvétel, Gallai Péter (billentyű és ebben ének is) már nincs a Bikiniben, Daczi Zsolt (szólógitár) pedig sajnos meghalt.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.