Nápoly a folyamatos pezsgés városa!  Vidámak és bohémek az emberek, nyüzsgés, közlekedési káosz, mindenki dudál, és énekelget magában. Mediterrán arcok, helyes olasz fiúk, és jól öltözött nők... Nagyon rövid volt az ott töltött idő, de én úgy éreztem már ennyi idő után is, hogy szívesen élnék ott, a túlhevült mentalitásuk elvarázsolt teljesen, és a dallamos beszédüket is szeretem hallgatni.

Nem volt az a lehangoltság, ami itt... És olyan ingerült, frusztrált emberek sem, nem beszélve azokról, akik állandóan világfájdalmat hurcolnak az arcukon:)

Bementem dolgozni, a villamoson két fiatal lány ordibált az ellenőrrel, aztán bent is egyből lehúzták a hangulatomat... újra itt vagyok, juhéj:)) De nem érdekel, mert

„aki Nápolyt látta, az többé sohasem lehet szomorú”.

- Goethe -

Nos, nagyon remélem, hogy így lesz! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.