Mostanában nem nagyon írogattam... nem volt kedvem, lehet, hogy nyáriszünetet tartok. Meg nem is történt semmi. Csak megcsípett egy darázs. Évek óta rettegtem már ettől, és most megcsípett, a szemét:) És eléggé fájt, de korántsem olyan vészes, mint a gyerekkori emlékképeimben volt.

Meg találkoztam a régi szerelmemmel. Véletlenül, az utcán, és elszívtunk egy cigit, meg beszélgettünk pár percet. Mindig olyan furán érzem magamat, ha látom. Mert annyira nagy szerelem volt, lefogytam, gombóc a gyomromban, teljesen kész voltam, meg ő is. Szenvedélyesek voltunk. De mégsem működött (ahogy az szokott lenni...). És én léptem. Merthogy majd találok jobbat. De mi az hogy jobb? Jobban megbecsül, intelligensebb, ambíciózusabb, stb... Ezeket már mind meg is találtam volna emberekben, csak az a baj, hogy egyik sem szeretett ÚGY. Nem volt tűz a szemükben. És már nem tudom, hogy valaha lesz-e még ilyen, de azért remélem, hogy igen. Mert azóta csak vegetálok, akinek én kellek az nekem nem kellett, aki nekem kellett volna annak én nem kellek... Valahogy nem találom az összhangot. És ilyenkor felmerül bennem a kérdés, talán mégis azzal kellett, volna maradni, aki szeretett, mert legalább szeretett. Aztán mégis rájövök, hogy ez hülyeség, és csak az idő szépíti meg a dolgokat. Lesz jobb, és kész:)

Van erről egy szám, igazán nosztalgiázós hangulatomban vagyok ma:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.