Vannak.

Korábban írtam, hogy apu beteg… de jól van. Most sajnos kiújult a betegsége, újabb kezelést fog kapni. De csak picit újult ki (eltelt már másfél év az előző kezelés óta), reméljük, nem lesz semmi baj. Azt mondta a doktornő, hogy ő egy genetikai csoda. Elképzelhető, hogy valami mutáns gén miatt van, hogy ennyire jól viseli a szervezete a betegséget. Ez viccesen hangzik, de jó hír. Más magyarázatot a doktornő sem tud arra, hogy ilyen súlyos betegséggel két éve ennyire jól van. Csak hogy csoda. Húsz éves praxisa alatt mindössze 3-4 ilyen emberrel találkozott! Már meg is beszéltük (apuval), hogy lehet, hogy elvitték az ufók korábban. És hogy remélhetőleg, mi is örököltük ezt a mutáns gént, amivel bármit túl lehet élni! (Mert a humorunk mindig velünk van.)

Azt mondják, minden az agyban dől el. Vajon ez az állapot hány százalékban köszönhető a genetikának, a kezelésnek, satöbbi, és hány százalékban annak, hogy kibékültünk, és most rendszeresen látogatjuk?

És hogy mi van velem mostanában...? Semmi. Sokat aggódtunk, és aggódtunk mostanában emiatt. Nem nagyon vagyok bulis kedvemben, inkább itthon vagyok, sokat olvasok, befordulós korszakomat élem. De beiratkoztam angolra, ahogy ígértem magamnak. Igaz, csak hetente egyszer lesz, de az is jó, beszédfejlesztés anyanyelvi tanárral. Mindegy.

A lényeg, üzenem mindenkinek, hogy csodák márpedig vannak! És hogy felejtsétek el a rossz érzelmeket: harag, önvád, lelkiismeret furdalás, gyűlölet, irigység, stb., mert ezek beteggé tesznek. A jó érzések meggyógyítanak. Közhely, tudom. De talán mégsem az.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.