Az okoskodó embereket jobb elkerülni. Vagyis a korlátolt gondolkodású okoskodókat, és a folyton mindenért feleslegesen nyüzsgőket. Mert baromira fárasztóak.

Az okoskodók… azokra gondolok, akik meg sem hallgatják mások véleményét, mert úgy is jobban tudnak mindent. Vagy meghallgatnak, de azután száz pontba szedve elmondják, hogy mivel miért nem értenek egyet, és szerintük valójában mi a jó. Nem lehet velük egészségesen vitatkozni, mert a saját gondolkodásmódjuk tökéletessége elvakítja a látásukat. Lenéznek és ostobának tartanak mindenkit, aki nem hozzájuk hasonlóan vélekedik dolgokról. Jááj…

A mindenért feleslegesen nyüzsgők a másik fele. Talán mindenki ismeri ezt a típust iskolából, munkahelyről, magánéletből, vagy maga is olyan. Aki a bolhából elefántot csinál. A legkisebb problémán is – amit két perc alatt meg lehet oldani – képes órákig pörögni, vagy arról egy levegővétellel hosszú perceken keresztül beszélni. Mintha minden apró-cseprő dologgal a világot kellene megmenteni. Ez iszonyú fárasztó, a hallgató közben azt gondolja (én legalábbis), bárcsak eltűnne már innen a francba, vagy én teremnék valahová máshová…

Az okoskodó és nyüzsgő meg aztán a csúcs. Nem is akarom elképzelni. Engem az ilyesmivel ki lehet kergetni a világból. Illetve, van még pár dolog, amivel ki lehet. Például a Beverly Hills-i zsaru zenéjével. De ez most nem tartozik ide.

"Ezek az elveim, de természetesen bármikor megváltoztathatóak."

Ezt egy angol üzletember mondta, nem tudom a nevét, egy könyvben olvastam, ahol ehhez hasonló idézetek vannak összegyűjtve.

El kell fogadni, hogy minden ember más. És attól, hogy más, még nem feltétlenül hülye. Mindenki másként látja a dolgokat, ettől érdekesek az emberek. Vannak intelligensebbek, és kevésbé intelligensek, és igen, vannak buták is. Vannak, akik a rock zenét szeretik, és vannak, akik a house-t. Van, aki Cosmopolitan újságot olvas, mások Népszabadságot. De mindenkinek éppen ugyanannyi létjogosultsága van a Földön.

Tudom, az okoskodóknak is, meg a nyüzsgőknek is ugyanannyi van, így estem most bele a saját csapdámba. Bár én mindig szívesen meghallgatok mindenkit, és igyekszem mindenkit úgy elfogadni, ahogy van.

Hjajj, úgy érzem a végére én is átmentem okoskodóba, és most már magamat is idegesítem, úgyhogy nem folytatom tovább!

*Hallgattassék meg a másik fél is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.